Nem akarok dolgozni. Ez megváltozhat? Baj, hogy így érzem?

most nem egészen értem a problémád. Nem kell dolgoznod egész életedben, hurrá.

Emellett annyi ambíció, önmegvalósítási hajlam és szorgalom nem szorult beléd, hogy legalább egy főiskolát elvégezz, ha már időd mint a tenger, és sehova sem kell sietned karriert építeni. Gratulálunk.

Most akkor tulajdonképpen mit is szeretnél itt? Veregessük meg a hátad? Vagy az orrunk alá szeretted volna dörgölni a jó léted? Köszönjük, de nekem - és még sokaknak itt - remélem inkább érték, ha le tehet valamit SAJÁT ERŐBŐL az asztalra.

Csak hogy értsd: felkötném magam, ha a szüleim finanszíroznák a további életemet.

Emellett már most szólok, bármi történhet a családi vagyonnal, ami miatt dolgozni kényszerülsz, talán jobb, ha azért kitanulsz valamit végszükség esetére, sőt az is előfordulhat, hogy a szüleid akkor is bele fognak szólni az életedbe, amikor már abszolút nem vágynál erre, mondván "amíg a mi kenyerünket eszed..."

szóval én a helyedben villámgyorsan felkeresnék egy továbbtanulási tanácsadót.

16: nekem anyám háztartásbeli, világéletében csak annyit dolgozott amennyit feltétlen muszáj volt, apám tartotta el (most teper is hogy legalább a résznyugdíjhoz meglegyen a szolgálati ideje). Nekem ez minden csak nem követendő példa, annál inkább motivál, hogy én addig dolgozzak míg az erőm bírja, illetve teljesítsek, mint háziasszony, mert anyámtól igen távol áll a fakanál és a porszívó.

A férjem sem a családi vonalat viszi tovább, ő is a maga útját keresi, teljesen más temperamentum mint amilyenek a szülei, más vizekre evez, más úton jár. Nem tudok veled egyet érteni.

Ennek a srácnak az anyja valószínűleg nem segít a gyermekének kiválasztani hogy milyen úton induljon el, amit őszintén sajnálok, mint anya, ez kutya kötelessége volna. De azért az ember álljon meg a saját lábán is, 17 évesen, korának megfelelő szinten.

Hogy értelmes választ is kapj. Valszeg meg fog változni :)

Én is hasonlóan gondolkodtam, mint te, aztán elvégeztem néhány tanfolyamot a fősulit (a végét már munka mellett fejeztem be), most pedig a gyerkőccel vagyok itthon, de már nagyon vágyom vissza a munkába. Hozzáteszem kell hozzá egy jó munkahely is. Nekem az első nem ilyen volt, még jobban utáltam, hogy dolgozni "kell", aztán átkerültem máshová és örömmel mentem reggel 7-kor dolgozni, aztán mikor tudtam, hogy közeledik a szerződés vége és nem hosszabbítanak, mert ez projektmunka volt kétségbe estem, hogy akkor most mi lesz velem :) és pont akkor voltam a fősulis gyakorlatomon a másik cégnél, ahol épp a szerződésem lejárta után kellett kezdenem, így 1 napot sem kellett munkanélkülin lennem és imádtam, hogy ott dolgozhatom. Szóval nyugi, 17 éves vagy még előtted az élet :)

Nem, ez sose fog megváltozni. Az emberek legnagyobb része utál dolgozni, csak nincs lehetőségében hogy változtasson. :)

Keress olyat amit szeretsz, és gondolkozz rajta, hogy hogyan tudnál vele pénzt keresni.