Szülők, ti mivel büntetnétek a fiatokat nyáron az év végi 3 darab kettese miatt?

Egy gyerek eredménye a szülőn, a tanárok és a gyereken múlik.

Ha nagyon rossz egy iskola tanári kara, vagy adott tanára, akkor lehet próbálni változtatni, de egy rossz jegyet alapból a tanárra fogni hülyeség, az iskolaváltás pedig sok esetben csak ront a helyzeten.

1. Kövesd a gyereket egész évben. Én és a párom is magántanítunk és jellemző, hogy év végén és félévkor hirtelen sok tanítvány van, aztán időközben elmaradoznak. Rendszerint ez azért van, mert félévkor meg év végén hirtelen rájönnek a szülők, hogy "jaj, baj van", miközben az egész év alatt egyszer sem írták alá a gyerek ellenőrzőjét, fogalmuk nincs róla, hogy áll a tanulással.

2. Mindig lehet javítani. Az egyik válaszoló írta, hogy"A fiam pl. nagyon csúnyán ír, így nem is várom el tőle a jó jegyet nyelvtanból". Ez hülyeség. Mindenen lehet javítani. Én pl. utáltam a kémiát középiskolásként, de messze jobban is tudtam volna teljesíteni, ha rendesen tanulom. Nyilván lesz, amiből sosem lesz ötös, de egy kettest fel lehet hozni négyesre, és ez már eredmény!

Én személy szerint egy ilyen bizonyítvány után ugyanúgy elküldeném táborozni, mint amúgy, semmi nem lesz jobb attól, ha otthon nézi a falat vagy az utcán lófrál a nyáron. Viszont az augusztusát simán meg lehetne küldeni egy komolyan magántanáros menettel. Járjon hozzá hetente többször valaki, aki meggyúrja kicsit az agyát és minden nap üljön le egyedül is házit csinálni, tanulni.

Ez teljesen működőképes, hasznos is, mert felkészülten vág bele az új évbe és szerintem élénken fog élni az emlékezetében, hogy bár volt nyaralni, azért nem volt olyan jó minden nap órákat ülni a tanulnivaló fölött.

Nem egészen mellesleg pedig így talán rá lehet szoktatni az önálló tanulásra, ami mindennek az alapja, ugyanakkor az egyik legnehezebb dolog.

Kedves kérdező!

A büntetés semmin nem segít, sőt, ártani is tud, mert akkor úgy áll hozzá, hogy "Ez a tantárgy nem ment." -> "A szüleim haraggal néztek rám." -> "Kellemetlen élmény volt." => Tehát ez a tantárgy rossz/A tanár rossz/A szüleimnek nem beszélhetek róla, mert csalódnak vagy megbüntetnek.

Az, hogy egy tanár nem lehet hibás, nem igaz.

3 éven át négyes vagy ötös voltam kémiából, majd jött egy tanár, akinek nem tetszett, hogy szemüveges vagyok és második padban ülök... Abban az évben kevesen múlt, hogy átmegyek-e...

Ez a rosszindulat. Van a másik, mikor nem adja jól elő a tanár a dolgokat.

A matematika tanárnőm úgy "magyarázott" el egy képletet, hogy ha kérdeztünk, letörölte az egészet és felírta ismét, ugyan úgy, semmi magyarázattal, annyit fűzött csak hozzá: "Csak írd le és kuss!" Aztán az egész osztály kettesekkel ment át.

Van az erőszakos, aki beléd akarja traktálni, szinte megöl a tekintetével, haragosan morog rád és büntetéseket talál ki. Az egyik ismerősömmel krétát etetett a tanár és természetesen nem ő volt a hibás...

De nem CSAK a tanár a hibás. A gyermek ha figyelmetlen, ha nem kérdez vissza, ha nem lép, lemarad.

Ilyenkor a magántanár tényleg tud segíteni, de a barátnőmet úgy buktatták meg matekból, hogy egész nyáron magántanárnál tanult, tényleg jól szerepelt, csak a tanár úgy érezte, a szőke haj nem áll neki jól... Cikizte vele, ráförmedt, vagy lenézően horkantott csak a kérdéseire, aztán a lány átment másik iskolába és dicséretes ötössel végzett.

A jó jegyekhez, a javításhoz kell a Szülő figyelme (de ha baj van, nem vesszük észre és a gyerek sem szól, akkor nehéz kellőképp kisegíteni), a Tanár hozzáértése és figyelme (aki nem kedveli a gyerekeket, az tanítson felnőtteket, vagy keresse meg a középutat, mert fenyegetéssel és kínzással nem megy semmire. De ha a diák se kérdez [nem mer vagy nem tud, esetleg nem akar], ő sem segíthet teljesen)

és természetesen a Diák motiváltsága, odafigyelése.

Nem mindegy, hogy a gyermek lusta, vagy nem érti. Ha lusta, akkor föl kell rázni. Ha nem érti, akkor kutatni kell, hogy az az ő hibája-e, vagy a tanári karé.

A gyermeki fej egy üres kis doboz... (ne értse félre senki!) A megtöltését Nekünk kell felügyelni, végezni. Ha majd egyetemista lesz, dolgozik, külön él... akkor maga tölteti tovább. De általánosban és gimnáziumban/szakközépben még elég komolyan figyelnie kell a szülőnek és tanárnak.

Tudom, egy tanárra sok diák jut. De ez is része annak a nagyszerű munkának, amit vállal az okító.

Mielőtt büntetésről beszélne a szülő,tisztában kéne lennie a gyermeke képességeivel.Miért 2-es az adott tantárgyból a gyermek;hanyagságból,vagy nem értésből kifolyólag?

Ha hanyagságból,akkor a gyerek nem volt rászoktatva a rendszeres tanulásra.Ha meg nem érti a tantárgyat,a szülő magyarázza el,segítsen neki,ha a szülő sem érti,akkor olyan magántanárt kell keresni,aki előre viszi a tanulásban.Ez ilyen egyszerű.Ha a gyerek nem szellemi fogyatékos,gyönyörűen fejleszthető,csak foglalkozni kell vele!!!

Szerintem a gyerekeink kudarcai a mi kudarcunk!

1. A gyereknevelés sajnos nem olyan, hogy következmények nélkül kihagyhatnánk bizonyos időszakokat, pontosabban az aktuális időszakhoz szükséges specifikus "szülői-tennivaló" később nehezen, vagy sehogy sem pótolható. A kettes osztályzat sokféle hiányosságra is rámutathat, innen nem lehet megválaszolni (nem tanítottad meg tanulni, nem sikerült motiválnod, hogy az érdeklődése ellenére is fektessen energiát ebbe, direkt lázad és ezért nem tanul, stb...)

2. Büntetni soha, viszont fegyelmezni, inteni, elrettenteni, nevelni, tanítani folyamatosan. A gyerekeink nincsenek készen, hanem nekünk, szülőknek a felelősségünk, hogy a fejlődésüket segítsük minden eszközzel, ami az érdeküket szolgálja! A gyereknevelés nem népszerűségvadászat, vagyis a gyerekeim előtt nem leszek mindig népszerű, mert nem ez a cél, hanem az, hogy a bennük lévő képességeket kiaknázva egészséges, tisztességes, önmagával és a környezetével harmóniában élni képes, aktív, hasznos, sikeres felnőtté érjenek. A gyereknevelés sok konfrontációval jár, de kifizetődő. (egy ötgyermekes anyuka főleg az egyetlen fiával "harcolt" nagyon sokat, mégis ez a fiatalember a diplomaosztóján elsősorban az anyjának hálálkodott, mert elismerte, hogy nem sikerült volna, ha a középiskolai és az azt megelőző időszakban az anyuka nem fogja vaskézzel)

3. minden gyermek egy picit más, ismerned kell a gyerekedet, ez alatt azt értem, hogy neked SZÜLŐKÉNT meg kell tartanod a hatásodat a gyermekedre, és ehhez tudnod kell, hogy mitől érzi át, hogy TE törődsz vele, szereted. Nem lehet, hogy az osztálytársak, filmsztárok, akárki nagyobb hatással legyen a gyerekedre, mint TE! Neked kell ismerned a gyerekedet, és hitelesnek maradnod előtte!

4. olyanokra figyelj, akik már felneveltek néhány gyereket, és sikeresen a pályára is állították Őket. A fenti példánál maradva, az öt gyerek, mind diplomás, több nyelvvizsgások, versenyképes szakmákkal, tisztességes, becsületes fiatalok, és ami a legfontosabb, állami iskolában, a középiskola után gyakorlatilag minimális szülői segítséggel. (az egy másik kérdés, hogy a középiskola különórákkal, magántanárral, edzéssel járt. nulla diszkó, nulla ottalvós buli, az egyetem mellet meg mindegyik dolgozott, stb. viszont végig utálták a gyerekeket az osztálytársak is meg a tanárok is, mert nem hajlandóak "közösségi" életet élni) Én nem mondom, hogy ez az egyetlen mód öt gyereket felnevelni, de az biztos, hogy ez a házaspár nagyon jó kapcsolatot ápol a felnőtt gyerekeivel, akik mind sikeresek, mind a magánéletükben, mind a szakmájukban, és nem kell támogatni őket. Ráadásul semmilyen "háttér" nem volt. Nem benyomták őket vmilyen pozícióba, vagy anyuka, apuka helyet csinált, semmi ilyesmi. Van ma is lehetőség arra Magyarországon, hogy a gyerekeinket tisztességesen felneveljük.

Ez van, a gyerekeink a legjobb befektetések, de időt, energiát igényelnek. Ha ellankadtál ne csüggedj, lehet, hogy nem csináltál mindent a legjobban, de ahhoz sosem késő, hogy őszintén leülj vele, beszéljetek, és elkezdjétek valahol.

Nem igazán a jó tanulókból lesz később értelmes ember. ^^

A bátyám bukott is (ált isk.-ben és gimnáziumban is) aztán most egy nemzetközi banknál dolgozik rendszer biztosként. :D Én meg iskola első voltam végig, aztán most buktam ki a Semmelweis-ről..

A jegyek vajmi keveset számítanak. :) Inkább azt figyeld, hogy miből jó és mi érdekli. ^^