Mi erről a cikkről a véleményetek? Kérdésem leginkább a bulizást ellenző szülőknek szól.

Igaza van, de ezt minden épeszű szülő belátja. A kulcs a bizalom és a kommunikáció.

Ez nem csak a gyereknevelésre igaz hanem minden más területre.

Én mindig értelmes embernek tartottam Zacher Gábort. Sok mindenben egyet is értek vele.

Viszont az én véleményem az, hogy nem mindegy, hogy a gyerek hány évesen jár bulizni, hány évesen iszik alkoholt, vagy szív el egy füves cigit. Ahogy az sem mindegy, hogy ez rendszeres vagy jó ha évente kétszer ha csinál ilyet a gyerek. Nekem is van fiam. Igaz már felnőtt ember, de ő is volt 10 éves, 14-16-18 éves is.

Nagyon jó a kapcsolatom vele, mindig egyenrangú félként tekintettem rá, és mindig megadtam neki a korához való szabadságot is. A fiam 16 évesen állt elém először, hogy buliban bepálinkázott, és most iszonyúan fáj a feje, mert másnapos. Nem akadtam ki, végül is egyszer eljön ez az idő. De ha mondjuk nem 16 hanem 12 évesen állt volna elém ugyanezzel a sztorival, igencsak kinyílt volna a bicska a zsebemben. A fiam 18 évesen mondta először, hogy kipróbálta a dohányzást (nem a füves cigit, csak a sima cigit) Mivel jó magam is dohányoztam fiatalként, nem vitáztam vele emiatt. De eltudtunk beszélgetni, hogy van-e értelme a cigizésnek. Ha úgy érzi igen, akkor én nem tiltom, cigizzen, de én nem fogok cigit venni neki. Nem szokott rá. Kipróbálta, nem jött be neki, elég is volt.

A fiam 24 éves. Amit sosem próbált ki, és sokat beszélgettünk róla, soha nem is fogja kipróbálni az a drogok, és ebbe beletartozik a füves cigi is mint drog. A drogozás az egyetlen amit én mint szülő igenis ellenzem kortól függetlenül. Mindegy, hogy 14 vagy 30 éves. Oka is van. A bátyám drogos volt. Füves cigivel kezdte, majd jöttek a könnyebb drogok végén a heroin. A poklot éltük át mellette, és nekem 17 éves koromig végig kellett néznem, hogy épül le a drog miatt, hogy teszi tönkre a szüleim életét, beleértve az én életemet is. Majd nekem végig kellett néznem a szüleim idegi összeroppanását amiből anyukám soha nem épült fel, amikor közölték velünk, hogy egy vasútállomás wécéjében túladagolta magát, és meghalt. Én ebben nőttem fel, és köszönöm de soha nem kérek belőle.

Szóval nagyon nem mindegy, hogy a szülő mikor és miért tilt dolgokat.

43/N

Dehogynem akarsz vitát szítani, megvan a saját álláspontod is, aminek igazolásául megpróbálod felhasználni ezt a cikket.:-)

Nem találtam újat a cikkben, ami nem csoda, mert normális szülő így gondolkozik. közben kicsit vigyorogtam is, mert engem néztek már netes fórumokon (itt a GYK-n is) jóval fiatalabbnak a koromnál, aminek az lehet az oka, hogy sokat beszélgetek huszonévesekkel (a fiaimmal és néhány barátjukkal), és ez óhatatlanul is kihat a szemléletemre, a stílusomra, néha még a nyelvi kifejezőeszközeimre is.

A bulizásról: egyetértek egyik előzővel abban, hogy a szülő felelőssége többek között az is, hogy a gyerek korának, érettségi szintjének megfelelően szabjon ennek határt. Az én fiaimnak nagyjából 14 éves korukig este 9 volt nyáron a hazatérés legkésőbbi időpontja, középiskolában, 15-16 évesen elmehettek 11-ig, éjfélig (ezt megbeszéltük, melyik legyen) és elvártam a pontosságot. 17-18 évesen előfordult, hogy hajnalig kimaradtak, de azt is előre megbeszéltük. Ha túl gyakorinak éreztem a buli iránti igényt, azt is megbeszéltük. Sokszor nálunk voltak a haverokkal, előfordult, hogy 8-10 srác ült a szobájukban, 2-3 haverjuk volt, aki rendszeresen nálunk is aludt (vidékiek, nem volt már busz/vonat.)

Egyszóval: igen, fontos a kommunikáció, és az is a szülő felelőssége, hogy ésszerű korlátokat és elvárásokat állítson a gyereknek. Ez a cikk egyébként nem mond ellent ennek:-)