Egyes szülőknek miért jó, ha a gyerekük 30 évesen is gyerek?

Én úgy látom, hogy ezt legtöbbször az anyák csinálják a pici fiukkal. Pláne, ha még egyke is az a fiú... Én 8 éve vagyok párommal, ő a szülei egyetlen aranykicsifia, nagyjából mindent nekem kellett megtanítani neki és még a mai napig is olyan dolgokra képes, hogy idegbajt kapok, pl.: nem iszik egész nap, mert senki nem adja a kezébe a pohár vizet. Vagy nem szól, hogy éhes, hanem egyszercsak elkezd szédülni az éhségtől és közli, hogy tudnom kellene, hogy már rég evett. Ilyenkor általában csak annyit mondok, hogy nem vagyok se az anyja, se a cselédje. Meg azért megfogalmazódik bennem pár cifra gondolat anyósékra... A legjobb az volt, amikor eleinte kioktattak, hogy hogy bánok az ő pici fiukkal (most majdnem 40), ők nem így nevelték, ők mindent megadtak neki. Egyszer kifakadtam, hogy itt cseszték el az egész nevelését amit most nekem kell helyrehozni, azóta nem mertek beszólni :)

Engem is igy akartak nevelni. 20 evesen szerencsere rajottem, hogy igy 30 evesen is anyuka kicsi lanya leszek es elkoltoztem kulfoldre. Az az erzelmi zsarolast, hisztit, amit ott lerendeztek, szappanoperaba illo volt. Kb 1-1,5 evig ment a cirkusz, aztan lenyugodtak a kedelyek.

Félnek az egyedülléttől. A gyerek pedig így mellettük marad, hiszen egyedül nem tudna megélni, gondolják.

Anyósom a férjemet kezeli még mindig úgy mintha 3 éves lenne. Engem pedig ennek megfelelően nem úgy kezel mintha a felesége lennék, hanem mintha a bébiszittere...Pedig dolgozik rendesen, példás családapa, nem viselkedik gyerekesen, semmi okot nem ad arra, hogy így kezelje...És a legrosszabb az, hogy mivel a párom "3 éves" a véleménye mit sem számít, hiszen egy 3 éves még úgyis csak hülyeségeket beszél...