17 évesen terhes vagyok mit tegyek?

Ha már eldöntötted, hogy a babát megtartod, akkor ő legyen a legfontosabb és biztos találsz olyan férfit aki gyermekeddel együtt fog elfogadni! Örülj hogy ilyen családod és barátnőd van:)

Sok boldogságot!

Hát.....Gyorsan váltottál.....

Itt az a lényeg,hogy a babát megtartod....Barátod pasid még 100 is lehet ilyen fiatalon.

Ha elfogadja,hogy nevelje a másik gyerekét akkor ok,de ha nem semi értelme.A gyerek sínylené meg.

Egy babát csak szeretetben lehet (szabad)nevelni.

24 hós,és 37 hetes km.

Szia!

kár hogy nem 4 hónapos vagy már, mert majd jönnek a "vetesd el, ez lesz a legjobb!" válaszok...A mostani párod a lehető legrosszabb helyzetben van; de ha szeret tudja, hogy most van a legnagyobb szükség rá..... de ha szakít , az sem lenne "bűn" a részéről. Az idő meghozza a választ, de bárhogy is alakul Neked a pici babádért kell talpon maradni!! (plusz segítenek is, ez nagy "előny"!!)

Az a baj, hogy fogalmad sincs arról, hogy mit vállalsz, ha megszülöd a gyereket akkor majd anyád felneveli.

Rengeteg ilyet láttam már.

Tudod az a baj, hogy téged most is az foglalkoztat, hogy mi lesz ha elhagy a pasid. Hát borítékolom neked, hogy lelép, ez nem egy szappanopera.

Nem hibás vagy, hanem csak egy felelőtlen gyerek, aki még nem érett meg arra hogy anya legyen.

Szívesen bemutatnálak egy lánynak aki megtartotta a babáját, és most évekkel később csak kapálózik sehová nem halad, csak züllik, pedig jó családból való okos kislány volt anno. a pasi elhagyta, pedig az volt a gyerek apja.

Gondold meg, hány életet tehetsz tönkre.

Na most ugrik a majom a vízbe!

Én is 17 évesen szültem! (voltam olyan "világhülyéje", hogy megtartottam...:P) És nem bántam meg egyszer sem. Az akkori barátom engem is elhagyott, de úgyis vége lett volna, mert rendszeresen kábítószerezett.

Engem is támogattak a szüleim és a barátnőm. Fél éves volt a kislányom, amikor összejöttünk a vőlegényemmel. Rögtön megszerették egymást a picivel (bár a párom előtt végig nyílt lapokkal játszottam), nem volt semmi probléma. Mivel júliusban szültem, fél évet magántanulóként tanultam, majd visszamentem a középsuliba. Leérettségiztem (4.5-ös átlaggal!) és felvételiztem egy egyetemre. Most másodéves vagyok az ELTE egyik karán és itt vagyok én, élő példa, hogy gyermekkel is lehet tanulni. Na nem egyszerű, nem bátorítani szeretném a tizenéves korosztályt, hogy húzzon bele a babáért, csak felvilágosítanám a kedves Kérdezőt, hogy nincs lehetetlen. Nekem is mondták, hogy elrontom az életem, nem jutok majd egyről a kettőre. De! Csak akarni kell! Nem szabad feladni. Nem egyszerű, sokat segített a párom és a szüleim, de soha nem bántam meg, hogy megszültem a kislányom. Nincs jobb érzés annál, mikor az ember a karjában tarthatja a babáját! Nem sétagalopp, az biztos. Sok mindent át kell alakítani az életben, meg kell oldani sok problémát, felelősséget kell vállalnod! Bevallom, sokszor volt olyan, hogy a házifeladatra altattam el a kislányom, vagy éppen a félévi vizsgám tételeiről meséltem neki. :)

A párommal minden rendben van, 7 évvel idősebb nálam, teljesen kulturált körülmények között élünk, (mielőtt jönne a vád: nem vagyunk kisebbség) tehát mindent lehet, csak akarni kell. Nem tudom, hogy a barátod hány éves, kedves Kérdező. Az biztos, hogy babával nem egyszerű társat találni, de hidd el: ha nem is a mostani barátod, de idővel jön valaki, aki elfogad babával/gyerekkel együtt.

Egyébként nagyon bátor vagy és felelősségteljes döntés volt, hogy nem rohantál rögtön abortuszért! Sok sikert és jó egészséget kívánok Nektek! (Esetleg, ha gondolod, nyugodtan írhatsz, hátha tudok segíteni!)