Ideges vagyok ha valamit egyedül kell elintéznem! Ez normális?

Ugyanez van velem is.. :) Ha fogszabályzásra új időpontot kell kérni telefonon, akkor egy hétig könyörgök apunak, hogy hívja fel őket, mert én nem bírom. Ha a barátommal megyek kajáldába, akkor mindig rásózom a rendelést, mondván, hogy "keresek helyet"... :) (Persze tudja jól miért nem maradok ott. :D) A szalagavatós ruhapróbához időpontot kellett kérnem, és nem tudtam rávenni apukámat, hogy felhívja a szalont, úgyhogy az utolsó pillanatban, nagy nehezen felhívtam őket. Szerencsére nagyon kedves fiatal lány volt, de akkor sem volt jó érzés.

Nekem legtöbbször a telefonálással van bajom, de néha ugye gyorsbüfékben, boltokban is berezelek.

Szerintem ez sokat nem fog változni az évek alatt, viszont muszáj lesz elintézned mindenféle ügyet felnőttkorodban. Na vagy valakire rábízod, vagy minden nap megszenvedsz valamivel. De gonolj rám, én is szenvedni fogok. :D

(Kicsit örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül... Azt hittem csak én vagyok ennyire..izé.... :) )

18L

Ja, ismerős a dolog.

Amikor belépek az adott helyre a dolgomat elintézni, nem dadogok, határozottan és világosan el tudok mondani mindent, amit szeretnék, nem blokkolok le, sőt nem is izgulok, közömbösen kezelem.

De ami előtte van... Az durva.

Ma mentem az iskolaszövetkezetemben diákmunka miatt, mielőtt beléptem jobban remegtem, mint amikor nyelvvizsgázni mentem nulla tanulással és fáradtan. Megmagyarázhatatlan, hogy miért, nem tudom az okát. Nem attól félek, hogy hülyének néznek, mert miért néznének, sz#rnak rá, ez a dolguk, hogy segítsenek. Nem is csinálok soha semmi cikit. Egyszerűen nem szeretek idegenekkel beszélni.

De a telefonálás az az én végső halálom. Azt ha tehetem, kikerülöm. Nem tudom, hogy vegyem fel, hogyan köszönjek, bemutatkozzak, ne mutatkozzak be, mit mondjak, stb. Inkább bemegyek személyesen az adott helyre, de hogy én fel nem hívok senkit, az is biztos.

Néha azt hiszem, szociális fóbiám van, de azért annyira nem súlyos, nem gátol semmiben, csak frusztrál néha, hogy talán így kell leélnem az életem, hogy feleslegesen stresszelek a semmin. Érdekes, hogy lényegesebb, nagyobb tétet jelentő dolgoknál annyira nem is izgulok. Például az érettségin kicsit sem izgultam, talán mert ismerős volt a közeg. Szerencsémre (?) mostanság elég sok dolgot el kellett egyedül intéznem (lakcímváltoztatás, diákigazolvány, okmányirodába járkálás, stb.), és egész jól kezdek hozzászokni. Remélhetőleg majd kinövöm a dolgot.

19L