Kamaszok, Szülők, Felnőttek! Nektek is ez gondot okoz? Honnan tudjam hogy milyen vagyok? (lent kifejtem) 15/L

Most kell nagyon odafigyelned, mert én kezdődő testképzavar és anorexia jeleit látom rajtad. A testtömegindex-kalkulátor szerint már a sovány kategóriába tartozol, bár a határon mozogsz. A súlyod teljesen normális de, inkább kevés, mint sok. Az, hogy sportolsz, nagyon jó. Az étkezéssel vannak problémáid. Délután három után nem enni egészségtelen. Fontos, hogy naponta többször is egyél, lehetőleg sose edd teljesen tele magad, legyen bőséges reggelid, legyen változatos a kajád. Egy tizenévesnek ezt ajánlanám: reggelire valamilyen péksütemény, teljes kiőrlésű, sonkával, sajttal, zöldségekkel, tojás, jó minőségű virsli, esetleg zabkása vagy müzli, méz, lekvár, gyümölcs, joghurt. Mikor mi esik jól. Tízórai szintén gyümölcs vagy joghurt, néha belefér egy kis édesség, ha épp nehezebb napod van. Ebédre kb az a kaja, amit menzán adnak, szóval főtt étel, levessel, főétellel. Uzsonnára bármilyen tízórais nasi megfelel, vacsorára pedig már csak valami könnyű. Saláták, csirkemellel, hallal, de még itt is belefér a kenyér is. Ez legyen olyan este 6-7 körül. Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, nagyjából mi a normális kajamennyiség és minőség egy kamasz számára.

Azt hiszem, ezt az egész problémát édesanyádnak köszönheted, ugyanis ő egy ferde képet állít elég az életmódjával, és azzal, hogy téged is erre kényszerít.

Most az a feladatod, hogy egészséges és reális önképet alakíts ki. Fontos tudnod, hogy ebben a korban változnak a test arányai, serdülőkorban ezért gyakori az önbizalomhiány vagy az elégedetlenség. Fejezd be, hogy azt mondogatod magadnak, hogy ronda vagy, inkább próbáld megtalálni azt, ami tetszik, mikor a tükörbe nézel, és gondolj sokat erre. Ha úgy érzed, nem megy egyedül, akkor kérj segítséget barátnőktől, esetleg pszichológustól. A kajálásra meg ne görcsölj rá. Próbáld betartani ezt az egészséges módszert, és ne azzal foglalkozz közben, hogy ez milyen hatással lesz a tükörképedre. És hidd el magadról, hogy szép vagy és egészséges. Remélem, hogy csak kamaszkori dolog, és nem lesz ezzel később problémád :)

160 cm vagyok, 53 kg (most 58, szülés után, jelenleg diétázom és tornázom, szóval vegyük az 53 kg-ot kiindulásnak). Nem vagyok elégedett a lábammal, a bőrömmel, a hajam korpásodik, a körmöm rágom, de ezektől eltekintve, volt jó pár sikerélményem az életben, sokan megnéztek, sok fiúm volt, pedig az arcom is átlagos. Hogy mi a titok? A kisugárzás. Ha elégedett vagy magaddal, boldog vagy, és sikeres, az kiül az arcodra. Látszik rajtad, látszik a járásodon, a tartásodon.

Tehát mindenek előtt el kell magadat fogadni úgy ahogy vagy. Egyáltalán nem vagy körvér, a magasságodhoz ez a testsúly ideális. Az arcodat nem látom, a bőrödet sem, kicsit lehet rajta javítani kozmetikussal, fodrásszal, de az alap vonásaid úgysem tudom megváltoztatni. Én azt mondanám, erősíts a belső értékekre. Ez most sablonosan hangzik de úgy értem, döntsd el ki szeretnél lenni. Hova tartasz, mi a célod az életben. És ezentúl ne az evés járja át a mindennapjaid (vagy a nem evés) hanem ez a cél. Járj társaságba, szórakozz, sportolj továbbra is, tanulj rendesen.

1. válaszolónak nincs igaza, inkább 3.-ra halgass.

Eddig életemben egy anorexiást nem láttam a valóságba, pláne nem 15 éveseknél, a kövér lányok szokták így sértegetni a vékonyakat.

Normális, hogy 15 évesen úgy akarsz kinézni mint a címlaplányok.

Amellett, hogy sportolsz, elkezdhetnél edzeni is.

De, rohadtul igaza van az elsőnek, kedves negyedik. Ha semmit sem tudsz az evészavarokról, akkor meg se szólalj, mert engem pl. nagyon fel tud húzni, ha valaki egy olyan betegséget nemlétezőnek tekint, amiben én szenvedtem (néha még most is) 2 évet. Az anorexia és a bulimia igenis létező betegségek, amelyek nem egy adott testsúlynál kezdődnek, hanem a fejben, a fiatal lányok körében rendkívül gyakoriak, és ezeknél a betegségeknél a mentális betegségek közül az egyik legnagyobb a halálozási arány, úgyhogy ne okoskodj olyanról, amiről semmit sem tudsz.

Kérdező, pontosan tudom, hogy mit élsz át, úgyhogy leírom neked az én történetemet.

6 és 12 éves korom között kövér kisgyerek voltam, sokat ettem, az én családom is cseszegetett a kövérségem miatt, plusz az iskolában is sok bunkó megjegyzést kaptam emiatt. 12 évesen elkezdtem sportolni, le is fogytam viszonylag vékonyra (170 cm-hez 56-57 kg voltam), ebben az időben kicsit megnőtt az önbizalmam,viszonylag elégedett voltam magammal, bár bennem volt a tüske a sok év cseszegetés miatt. Ez tartott 15 éves koromig, amikor a suli miatt abbahagytam a sportot, és 1 év alatt feljött rám 6-7 kg, ekkor újrakezdtem. A sport mellé elkezdtem követni egy nagyon szigorú diétát, napi 800, de inkább 500 kcal-t ettem, tehát konkrétan éheztettem magam, ami persze hosszútávon tarthatatlan volt, így jöttek a falásrohamok, ami után következett az iszonyatos bűntudat, a rettegés az elhízástól, majd az okádás, hashajtózás. Egy idő után iskolaidőben semmit nem ettem, rettegtem emberek között enni, mivel féltem, mit gondolnak, majd amikor hazaértem 3-4 óra körül, felzabáltam egy csomó kaját, amit kihánytam, vagy bevettem egy marék hashajtót. Lementem 54 kg-ra, viszont a fantasztikus zabálás-okádásnak hála lett egy jó kis refluxom, az erőnlétem a rendszeres sport ellenére is rettenetes volt (elég nagy erőt igényelt naponta-kétnaponta kihányni azt a sok ételt), az addig normális menstruációm össze-vissza lett, és mivel az étel nem tudott rendesen felszívódni az örökös hashajtózás, hányás miatt, ezért lettek jó kis hiánybetegségeim, aminek köszönhetően a hajam elkezdett hullani, a vérképem meg csapnivaló volt. Emellett az önbizalmam az örökös bűntudattól, meg a kövérség érzésétől a béka s.gge alatt volt, undorodtam magamtól, gyűlöltem magam, folyamatosan másokhoz hasonlítottam magam, viszont ez egy fajta kényszerbetegség is, emiatt képtelen voltam leállni. 1 év után elmondtam a szüleimnek, mivel a legjobb barátnőm megzsarolt, hogy vagy ő mondja el, vagy én. Persze kiakadtak, aztán elvittek pszichiáterhez, akihez a mai napig járok. Félév terápia után elkezdtem jobban lenni, újabb félév után tiszta lettem, viszont most 3 hónap tisztaság után megint visszaestem, emiatt muszáj lesz vele erről beszélnem. A betegségemnek köszönhetően nem gondolom, hogy valaha is normális kapcsolatom lett az étellel.

Ezt a regényt azért írtam le, hogy tudd, mi vár rád, ha te is beleesel egy ilyen betegség csapdájába (és ahogy elnézem, veszélyesen közel állsz hozzá), és hogy elrettentselek tőle.

Azt javaslom, amit az orvosom anno nekem. Egyél naponta 5x kis adag ételt. Én pl eszek reggel iskola előtt egy teljes kiőrlésű rozskiflit, csirkemellsonkával, light sajttal. Tízóraira viszek magammal egy almát, müzliszeletet, esetleg zsírszegény natúr joghurtot. Ebédre csirke- vagy pulykamellet eszek, salátával vagy rizzsel, esetleg párolt zöldséggel. Uzsonnára szintén valami almát, vagy natúr joghurtot eszek, vacsorára meg azt, amit reggelire. Ez nem egy nagy ételmennyiség, tudom, de így nem érzi azt az ember, hogy sokat zabál, mégsem éhezteti magát, illetve így az én esetemben elkerülhetőek a falásrohamok (bár, mint mondtam, most visszaestem, szóval megint vissza kell állnom erre az étrendre).

Az EDNOS fogalmának pedig én is javaslom, hogy nézz utána, mivel a viselkedésed alapján sajnos szerintem beleesel abba a nem túl ismert evészavarba.