Mit lehet tenni egy olyan 14 éves lánnyal, aki kezelhetetlen? Tanácstalanok vagyunk! Köszönettel: egy nagymama.

van valami a háttérben...vagy ilyen nevelést kapott, vagy épp a szülők pont, hogy nem is neveltek rajta semmit, csak magában volt és jött ami jött...utólag késő nevelni...

"A gyerek magában kisebb károkat tesz"

mostanában divat ez az érvagdalós hülyeség a butább körökben...nincs elég eszük, hogy gondolkodjanak sajnos ennyire futja tőlük...az ilyeneknek valami célt kell adni, valahogy növelni az IQ-jukat...sajnos én is ismerek pár ilyen egyént, de náluk a kiváltó ok, hogy a szülők nem foglalkoznak velük és az iskola társaik és a média által látott hülyeségeket követik...

"Éjjel-nappal internetezik"

ez nem egészséges, én is hasonló voltam ebben a korban, de én 3 szakmát raktam le ennek köszönhetően, mert én tanultam...vannak hátrányai, de lehetnek előnyei, de úgy tűnik ő nem a tanulásra koncentrál...mit csinál egész nap a neten? előzményekben benne van, vagy esetleg online játékokkal játszik?

"Osztályt ismétel, ha csak lehet, nem megy iskolába"

lehet az iskolatársai bántják és azért menekül onnan, csak ugye nincs meg a megfelelő bizalom otthon, hogy ezt elmondja...lehet egy iskola váltás segítene ezen a problémán...

"Csúnyán káronkodik, anyját mocskolja." "anyját pofonüti"

Nem tiszteli az anyját, gondolom ennek is van oka...nehezen, de még elérhető a tisztelet...

először szerintem a kiváltó okokat kell megkeresni és azokat figyelembe véve cselekedni...

Kedves 11!

Bocsánat, de te szenvedsz némi fogalomzavarban.

A liberális elvű nevelés, és a leszarom, majd nő mint a gomba című másik csodás nevelés nem ugyan az.

Általában utóbbi szokott a kérdésben szereplőhöz hasonló tiniket kitermelni.

Akit liberálisan nevelnek, azt a szülei partnerként, barátként kezelik. Így nem fordulhat elő ilyesmi, hogy megüti az anyját, mert a barátait se üti meg normális ember.

A liberális elvű nevelésben is vannak szabályok és korlátok.

Az, hogy valaki le sem szarja a gyerekét, na az már okozhat ilyen katyvaszt.

A lány ráadásul elvált szülők gyereke, gondolom a szülők sokat ölték egymást, elváltak, a gyereknek anyagilag rakták alá a dolgokat, de el voltak foglalva egymás ölésével, ezért nem adtak neki szeretetet, odafigyelést, nem beszélgettek vele.

Ez annak a tipikus példája.

"a fene nagy liberális neveltetés, az ok! A gyereknek mindent szabad, a szülőnek meg kuss a neve! Ez az indok! Szerintem!"

"nem egy példát láttam a környezetemben is, hogy a liberális módszer odáig fajult, amit a kérdező is leírt"

Erre reagáltam :D

De látom érdembeli válaszra nem futja.

Ha meg a válaszom regénynek látod, akkor azzal is baj van. A változatosság kedvéért vegyél egyet a kezedbe, meg fogsz lepődni.

Szerintem valahonnan jó mélyről jönnek az unokádnál ezek a problémák, és talán már régebb óta voltak is. Sajnos sok olyan eset van, hogy csak akkor veszik észre az emberek a problémát, amikor teljesen elfajulnak a dolgok. Ez a helyzet egy végeredmény, szerintem mindenképpen érdemes előbb megismerni az okát, mert ez az eset azért elég mélyen gyökerezik... És talán át kéne látni az élettörténetét, mielőtt rámondjátok, hogy kezelhetetlen, esetleg a szemébe is ilyeneket mondtok, amitől egyre inkább úgy is kezd viselkedni, mint egy valódi kezelhetetlen gyerek.

Őszintén meg kell mondjam, kicsit úgy viselkedek, mint az unokád, annyi különbséggel, hogy én 18 éves vagyok. De akkor jöjjön az élettörténetem, és hogy mi áll a dolgok hátterében. A szabadidőm legnagyobb részében internetezek. Amikor 11 évesen gimibe mentem, teljesen kiközösítettek az osztálytársaim, konkrétan a halálomat kívánták (igyekszem rövid lenni, ezért szólok, hogy annak ellenére, hogy nem idézek, még beleégtek az agyamba a mondataim), mindennel sértettek, amivel lehetett. A szüleim is akkor költöztek szét, nem volt senkim. Elég koraérett voltam, tisztában voltam a felelős nethasználattal, és ott találtam először olyan embereket, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyok, és akiknek számítok. Többükkel találkoztam már személyesen, 5 éve ismerem a legrégibb netes barátaimat, a távoliakkal Skype-olok, szemtől szembe beszélgetek, teljesen olyanok, amilyennek képzeltem őket. Azért ülök a gép előtt, hogy tudjam velük tartani a kapcsolatot, ami a különböző időzónák miatt néha picit nehéz. Olyan, mintha lemennénk a fagyizóba (mondjuk nem télen), csak nem tudunk, mert 1000 kilométerre lakunk egymástól. Szeretek érdekes dolgokat olvasni, tanulni, másoknak segíteni anonim módon, fotókat szerkeszteni... Nyelvet tanulok rajta, idén emelt érettségiztem angolból. Vagyis októberben. Nemnagyon akartam iskolába menni soha, mert régen az osztálytársaim tartottak folyamatos lelki terrorban, most meg a tanáraim. Mindenki mindig mindent elvár, hogy teljesítsek jól, ha már egy 4-es becsúszik, akkor némelyik tanár kifejezi, mennyire csalódott bennem, 2 rám is van szállva, pedig nem tettem ellenük semmit. Anyámat szidom (a háta mögött), mert lopott tőlem és letagadta, ha nem csinálom, bármit csinálok, nem jó neki, kijelentette már, hogy a depressziómat és az öngyilkossági vágyaimat csak megrendeztem, abban az időszakomban, amikor az volt a napi rutinom, hogy bevonulok a szobámba és ugyanazokra a zenékre bőgök (ez kb. 2 éven át tartott), be sem jött, gyakran sírva aludtam el, mert este kiabált velem a semmiért.

Az unokádnál is valószínűleg lehet valami ilyesmi a háttérben. Továbbá a nevelés, például én amiatt nem vágnék pofon senkit, és a temperamentum (valószínűleg előbb beszél, mint gondolkozik) is meghatározzák a dolgot...

Én először próbálnám megismerni, leülnék vele beszélgetni, csak úgy. Bár mondjuk nem biztos, hogy csak úgy a bizalmába avat titeket. Tudjátok, mit csinál az interneten? Lehet, hogy hasznos dolgokat. Vannak egyébként barátai, hobbijai, amivel tölthetné a szabadidejét? Ha nem, akkor állati magányos lehet, a gép meg érdekes kütyü, jól leköti. Van valami ok, ami miatt nem szeret iskolába járni? Milyen a viszonya az osztálytársaival? Hogy bánnak ott a diákokkal a tanárok? Mennyire ismeritek ti ott a rendszert, és tartjátok igazságosnak? Van-e olyan, hogy a gyenge teljesítményéért kiemelten ő lesz az osztály előtt a negatív példa? Mivel szidja konkrétan az anyját, mit mond, mivel ártott neki? Van valami valós alapja? Ki igazolja a hiányzásokat? Apjára mennyi szüksége lenne? Milyen pszichológushoz vittétek, ahhoz, aki a legközelebb van, vagy a legolcsóbb, vagy aki a szakmájában is jó? Engem is vittek olyan "szakemberhez", aki hasznavehetetlen gyógyszerekkel tömködött, amiknek veszélyes mellékhatásai voltak egy másik betegségemre, úgy utalt be pszichiátriára, hogy nekem egy szót sem szólt róla, csak apámmal beszélte meg (miközben nagykorú vagyok), és ami injekciókat nyomatott be nekem, a diplomájába kerülhetett volna... De elég csak annyi is, hogy nem szimpatikus a pszichológus, nem válik be a módszere, nem találják meg a közös hangot. Érdemes kutatni. Ha kisebb károkat tesz magában, akkor ott már elég súlyos baj van.

Én egy olyan lányt látok, aki bajban van, nem egy olyat, akinek megoldódnak a problémái, ha jól összeverik egyszer. Én a helyetekben egyezséget kötnék vele, hogy ha káromkodik, pofozkodik, nem tanul, lóg, akkor nem/kevesebbet gépezhet, illetve nem kap pénzt, csak keveset. Ha betartja, amit tőle kérnek, van gép, van pénz. Megpróbálnék beszélni vele, közelebb kerülni hozzá, és úgy vetném fel neki is a szakembert, hogy ne az jöjjön le, hogy "Kislányom, kezelhetetlen kis senki vagy, nem bírok veled, nem vállallak, ezért elküldelek egy agyturkászhoz, mert azt hiszem, az majd megoldja", hanem hogy "Úgy látom, hogy komoly gondban vagy, és ez nekem is rosszul esik, nagyon örülnék, ha megoldódna, és szívesen keresek neked egy jó szakembert, akivel tudsz erről beszélgetni, és jobb tanácsokat tud adni, nagyobb segítséget, mint mi."

Sok sikert!