Lányos apák, ti kevertetek már le pofont a lányotoknak, ha igen, miért, mi az a viselkedés, ami kihozta belőletek az atyai pofont?

Saját apámról tudok nyilatkozni, kamaszkoromban egyszer beszóltam valami nagyon csúnyát neki. Ez az egyetlen pofon volt életemben tőle, se előtte, se azóta.

Ő remekül tudott csúnya nézéssel fegyelmezni. Rám nézett némán, én meg ott szartam össze magam, úgyhogy nem kellett se kiabálni, se megütni :)

Engem soha nem ütött meg édesapám, bár valószínűleg azért, mert nem igazán vett részt a nevelésemben miután elváltak anyával. Tartjuk a kapcsolatot, volt egy kis idő, amíg vele laktam anya munkája miatt, de nem éreztem úgy, hogy beleszólása lenne az életembe.

Persze nagyon szeretem, csakhát négy éves koromtól anyával éltem, ő csak amolyan hétvégi apuka volt.

16/L