Kamaszok, ki milyennek érzi a külvilágot maga körül és ki mit gondol magáról?

Én sokáig azt hittem, hogy különb vagyok a kortársaimnál és intellektuálisan fölöttük állok, így szépen be is fordultam, nem jártam el sehova, ugyanakkor szorongtam mások mit gondolnak rólam, szeretnek e a többiek. Jó nagy baromság volt az egész. Azóta rájöttem hogy a legtöbb ember olyan magasról tojik arra, hogy te macinaciban, farmerban vagy kisestélyiben mész le a boltba vagy hogy rámosolyogsz e valakire a kocsmában, hogy azóta élem a kis életem ahogy nekem jól esik és valahogy minden sokkal egyszerűbb és élvezetesebb lett. 19/L

Azt gondolom, h nagyjából olyan vagyok, mint bárki más, a körülöttem lévőkre gondolva, de távolabbi ismerőseim között sok balhés van, szerintem néhányan túl sokat engednek meg maguknak.

Nem tudom, hogy 18 évesen kamasznak számítok -e még. 13-16 évesen rokker voltam, harcba mindennel és mindenkivel, persze főleg a szüleimmel. Nem tanultam, nem érdekelt a jövőm, a világot rossz helynek láttam, a többi embert értetlen nyominak(kivéve persze az über alles hasonlóan lázadó barátaimat). A világom a bulik, és a könyvek körül forgott. Azt mindig is tudtam magamról, hogy hamarabb átlátom a dolgokat, mint a többi kortársam, humán tantárgyakból nulla tanulással és nulla odafigyeléssel rendszerint ötös voltam. Jól tudtam fogalmazni, jól tudtam írni, jó volt a humorom, jól értelmeztem a körülöttem zajló dolgokat, annak ellenére, hogy visszanézve, elég nagy gyökér voltam, az emberek(rossz tanulásom ellenére a tanárok is) általában szerettek. Magamról pont ezek miatt elég jó véleménnyel voltam, talán túl jóval is. Szóval elég önfejű és beképzelt kamasz voltam, de soha nem voltam rosszindulatú vagy agresszív, ezek miatt a hülyeségem ellenére is közkedvelt voltam. Aztán 17 éves korom körül kezdtem jó irányba változni, kezdett benőni a fejem lágya, a nagy lázadásom és állítólagos világgyűlöletem csillapodott. 18l

utálom az embereket, mondjuk már kiskölyökkorom óta. Engem is általában szeretnek, én őket persze nem, de ez van, eléggé magányos típus vagyok, nem járok bulizni nem iszok, a drogokra teszek magasról, ja és imádom terrorizálni az embereket, ez ne kérdezd, hogy miért.

Én sem szeretem az embereket, de azért nem is terrorizálom őket :D Úgy úsztam meg a gimit, ahova jártam hogy kiválogattam a sok képmutató újgazdagpalánta közül azokat, akikkel egy véleményen vagyok és csak velük barátkoztam. Így 28 éves fejjel visszagondolva jól tettem.