Szerintetek beteges hogy ENNYIRE szeretném, hogy a barátom haverjai szeressenek?

Soha nem voltak még barátaim. Elvoltam az emberekkel, de nem volt sose ilyen igazi baráti társaságom akikkel összejárhattam volna. Igazából magamban mindig is rettegtem az emberektől. Iszonyatosan félek, ha beszélgetnem kell valakivel, csak összeszedem magam néha azért, és kezd egész jól menni.

Barátaim haverjait jó fej embereknek tartom, és egy ideje NAGYON rámjött hogy hiányzik egy baráti társaság, és kb bármit megtennék hogy befogadjanak és tényleg megkedveljenek. Úgy veszem észre, hogy bírnak, de szeretnék velük minél inkább jóban lenni, meg hát azért mindig félek hogy "úristen mi lesz ha nem fognak szeretni"..

Szerintetek normális hogy ennyire ráparázok?

Kamasz lélekkel megáldott 20/L