Mit kéne tennem?

Azert ne add fel ilyen konnyen. Ismerek egy lanyt, aki hasonlo helyzetben volt, es egeszen addig ment ez a kigunyollak-nem-birlak szitu, mig nem tett valamit. Valami olyansmit, amire felnezett az osztaly, es szep lassan megvaltoztak a korabban kialakult tevhitekrol. Amit tehetsz: hogy leulsz tanulsz, igazabol meg se hallod, amiket csufolodnak >tudom konnyu mondani, de meg kell tanuldd uralni erzeseid< tovabba kemenyen tortetsz, marcsak a magad erdekeben is, s amikor a tobbiek rajonnek, hogy lenyegeben egy okos, intelligens csaj vagy, a vegen majd ok fogjak keresni a tarsasagod. A gatlasokat le kell gyozni. Tudom ez most kicsit elcsepelten hangzik, de most ugy oszinten mi ertelme? Teszem fel nem mersz megszolalni az osztaly elott, ha kerdezz a tanar, mert nehogy hulyeseget mondj, s a vegen kinevetnek... Ha meg igy is lenne, csak gondolj bele... minden csoda harom napig tart, egyet nevetnek aztan kovetkezo szunetre valaki mas mond valami vicceset, s akkor nevetik azt. Ki fog emlekezni evek mulva, pl a tiz eves osztalytalalkozon, hogy akkor nem tudtad a ket ismeretlenes egytelen megoldasat es x helyett veletlenul y.t mondtal. Senki se szuletett zseninek, mindig mindent meg kell tanulni egyszer...talan a legnehezebb a felelmeinket, gatlasainkat legyozni, de nem lehetetlen...en mar vegigjartam ebben a cipoben az utam...kijartam a 12 evet, rengeteg gatlasom volt, de legyoztem...nagyon lampalazas voltam, ha egy prezentaciot kellett bemutatni, de az utolso szakvizsgadolgozatomkor annyira ossze szedtem magam, hogy a szakiranyito tanar, s a biralo bizottsag a vegen csak annyit tudott mondani, hogy ez olyan volt, hogy egyszeruen nincs amit kerdezzenek... es jol esett, es leultem elgondolkoztam, hogy megerte 12 even keresztul stresszelni, izgatni magad foloslegesen. Hat nem. Idoben ra kell jonnod, hogy csak akkor ersz el valamit, ha teszel erte. Ne azokkal a sok kis nyavogokkal torodj, akik az osztalyba a klikkeket alakitjak, mert hat sajnos ilyen mindig van. Elotted legyenek eleted nagy celjai, s addig kuzdj erte mig elered... 9.be nem erdekelt annyira a tanulas, reven hogy meg messze van az erettsegi, de 12be rajottem, hogy ha akkor jobban leultem volna, akkor szinte semmit se kellett volna keszuljek az erettsegire. Es igen en is az a fajta voltam, akin mindig nevettk valahol, valamelyik sarokban, de leultem tanultam, mar 9. vegen eltanulo voltam...mindenki kezdte elkerni a hazijaim, en persze odaadtam, mert segits masokon, s az Isten is megsegit alapon persze, hogy odaadtam. Es amikor 12. vegen meg mindig eltanulo voltam, bejutottam orszagos olimpiaszra, tanulmanyi versenyeken vettem reszt, es ev vegen kaptam elismerest az osztalyfonokomtol, az igazgatotol, a megyei tanacstol, a polgarmesteri hivataltol, akkor ram neztek azok akik kinevettek, es csak annyit mondtak, hogy: "ez igen xy minden elismeresunk...tudod nem ilyennek kepzeltunk el, de tevedtunk" Es az az erzes hidd el megerte..mondjon barki barmit, de amikor elismerik a munkad, es mindenki teged tapsol, neked orvendenek, annal jobb erzest a karrier szempontjabol nem letezik. :) Sok sikert kivanok az elotted allo negy evhez, es remelem egy picit is legalabb segitett hosszura sikeredett kommentem. Es ahogy mondana Ghandi: “Éljél úgy, mintha holnap meghalnál, de tanulj úgy, mintha örökké élhetnél.” :)