Lányomnak az egyetemen minden nap vannak órái de néha 1 - 1 napot ellóg és nem megy be. Mások is szoktak ilyet?

Az, hogy nem megy be, nem feltétlenül jelenti a klasszikus lógást, amit mondjuk a középiskolai évek alatt az ember annak nevez. A legtöbb egyetemen úgy néznek ki az órák, hogy vannak kötelezőek, amelyekről ha bizonyos számnál többet hiányzik az ember, akkor egyszerűen megbukik (ez a szám általában 3). A többi óra - általában az előadások - nem kötelező, ha nem megy be rá az ember, senki sem ellenőrzi, és senki sem kéri ezt számon rajta. Nekem is sok olyan órám van, amikre nem járok be, mert bizony vannak olyan tanárok vagy tárgyak, amik unalmasak, érthetetlenek, rosszak, és csak az energiámat szívja le, ha ott vagyok, de nem értek meg belőle többet. Ennek ellenére a vizsgákra mindig tanulok, eddig minden jól sikerült. Én ezt elmagyaráztam a szüleimnek, akik nem jártak soha egyetemre, így nem tudják, milyen a felépítése, és emiatt már nem aggódnak egyáltalán, ha valamikor nem megyek be.

Akkor akadj ki, ha a lányod eredményein látszik majd a vizsgaidőszak végén, hogy lusta, nem tanul.

Biztosan csak azokat az órákat lógja el, amit el lehet, mert mondjuk aznap olyan előadásai vannak, ahol nincs katalógus(jelenléti ív), ezekre nem kötelező bejárni.

Van olyan előadás, ahol nem is lehet rendesen jegyzetelni, vagy felesleges, mert minden benne van a tankönyvben, oda én sem jártam be. Vagy pl. csináltunk olyat, h megbeszéltük pár csoporttársammal, akikkel együtt tanultunk vizsgákra, h ki melyikre jár be jegyzetelni és cserélgettük az anyagokat. A vizsgára a jegyzetből kellett tanulni és a tankönyvből tételsor alapján és elolvasni a kötelező szakirodalmat hozzá.

Gyakorlati órákról 3-at lehetett hiányozni, ezeket az alkalmakat is fel lehet használni okosan.

A kötelezőkre és a zh-kra mindig bementem, nem volt soha gond.

Szóval ne aggódj szerintem.

Hűűűű... :)) Éppen a múltkor írtam le egy kérdésnél, hogy soha nem járok előadásra, csak kötelező órákra megyek be, előadások helyett gyakornokoskodom és otthon tanulok (van egy kislányom, 2 éves korában kezdtem újra az iskolát, így fér bele minden).

A férjem orvos, előadásokra csak elvétve járt, bulizott is meglehetősen sokat az egyetem mellett, végig kitűnő volt, jelenleg norvég ösztöndíjas, kutatóorvos, és a legjobb klinikai szakember is a korosztályában (nem én mondom, hanem a főnöke).

Az egyetem nem olyan kötöttség már, mint a gimnázium, nincs ebben semmi.