Szülők! Megengednétek egy 16 és fél éves lánynak, hogy a barátjánál aludjon ritkán? Másfél év járás után, a fiú 19.

Majd ha nem lesz tele az oldal 13-17 éves vagyok, terhes lettem, kérdésekkel, akkor talán elhiszem hogy a mostani tinik érettek. Addig meg nincs együtt alvás. Aludjanak együtt nap közben, nyitott ajtónál, ha annyira csak azt akarják.

Komolyan nem értem, hogy aki ennyire vehemensen tiltakozik az ottalvás ellen, az nem emlékszik rá, hogy milyen volt fiatalnak lenni? Ennyire begyöpösödtek, vagy éppen az a baj, hogy ők már annyira "éltek", hogy most attól félnek a gyerekük ugyanazt fogja csinálni? Én 33 éves vagyok és két fiam van. De tisztán emlékszek arra, hogy milyen volt 16 évesnek lenni és a többiek milyenek voltak. Én ekkor feküdtem le először a barátommal, bár már az előtte lévőnél is ott aludhattam, mégsem feküdtünk le. Nagy szó volt, ha valaki már 2 hónapja (!) együtt volt a párjával, nem 1,5 éve... Diszkóba jártam, cigiztem és alkoholt is ittam. Nem mondom, hogy követendő példa, de nincsenek hamis illúzióim ezzel kapcsolatban. Tudom, hogyha a fiaim kamaszkorba fognak lépni és olyan társaságba keverednek (mert nyilván nem fogák megkérdezni, hogy kivel barátkozhatnak), akkor ők is ki akarnak majd próbálni mindent, amit a "többség", a "menőbbek". Én szülőként azt próbálom elérni, hogy mire abba a korba lépnek, legyen köztünk annyi bizalom, hogy mielőtt iszonyat nagy marhaságot csinálnak, elém merjenek állni és elmondani. Ne a félelemtől rettegve, a hátam mögött, titokban menjenek a fejük után, és én már csak kapkodhassam a fejem, hogy mi történt. Nyilván vannak bizonyos határok, de szerintem engedni is kell néha a gyeplőn, mert a végén visszanyal a fagyi... Pl. ha a szülő nem áll a gyereke mellé, mikor az a szexet tervezi a párjával és nem világosítja fel kellőképpen a védekezésről, esetleg "kézenfogva" elvinni nőgyógyászhoz, gumit venni, akkor ne csodálkozzon, ha egyszer csak azzal áll elő a "gyerek", hogy úton a baba... Mert bizony a kamaszok hihetetlen dolgokra képesek és vakmerőek, mert fűti őket a kalandvágy, viszont még valóban felelőtlenek is és éretlenek. Én pl. emlékszem, hogy szegény anyám hogy vágtam át, ha nem engedett valamit, nagyon érettnek gondoltam magam, viszont még a tamponvásárlás is ciki volt a számomra, nemhogy gumit venni.... Persze azt is megoldottuk. De mivel anyukám nem volt az a kőkemény, szigorú asszony, így megmaradt egy kis lazaság, hogy kellőképpen tudjam a szárnyaim bontogatni és saját bőrömön tapasztaljak meg bizonyos dolgokat. Ennek köszönhetően elvégeztem jó eredménnyel a sulit, jó munkahelyem van és boldog kerek családom. Nehéz megtalálni az arany középutat, de abban biztos vagyok, hogyha bezárva tartom a gyerekeimet és semmit nem engedek, azzal semmi jóra nem számíthatok. Szóval ha lenne lányom és 16 évesen elémállna azzal, hogy a barátjánál szeretne aludni, akivel már 1,5 éve együtt vannak és tudom, hogy szexelnek, ismerem a szüleit is, gondolkodás nélkül engedném! Sőt, lehet, hogy inkább elvinnm nődokihoz, hogy van-e számara szedhető fogamzásgátló, vagy én venném meg az óvszert. Számomra felfoghatatlan, hogy mi történhet még az éjszaka ami nappal nem, amiért ezt sokan nem engdik?!

Megnézném azokat a tiniket, akik annyira kardoskodnak az ottalvás mellett hogy ha nekik lesz ilyen idős lányuk hogy fognak majd viselkedni? Gondolom akkor is nagyon pártolni fogják, sőt még óvszerre is ők adnak pénzt..... Szerintem ebben a kérdésben nincs kompetenciája olyannak válaszolni, akinek nincs hasonló korú gyereke. Tiniknek pláne nem, hisz szerintük nekik mindent lehet és ha valamit nem enged a szülő, akkor ő a rossz.

Ha már megtörtént,mit lehet tenni, ez a jobb kérdés...

En minden gind belkul termeszetesen engednem van egy 3 eves lanyom meg egy 4 es egy 5 eves fiam 30 eves anyuka vagyok es en ezt teljesen rendben latom

Anyuka vajon mikor kezdte a "házaséletet"?