A lányom 17 éves és jár egy vele egykorú fiúval, már 1 és fél éve. A fiú szülei Jehova tanúi, (a fiú nem) és ellenzik a kapcsolatukat, mert a lányom nem a közösségük tagja. A lányom jól tanul, házias, rendes lány. Mit tegyek?

Ha még 1 évet valahogy kihúznak így, utána 18 éves kora után már nem szólhatnak bele az elvakult, ostoba szülők a dolgokba.

Bár a fiú szülei eléggé megnehezítik a fiatalok dolgát, lehet, hogy idővel a fiúnak választania kell a szülei és a lány közt.

Az én férjem anyja is az, kisebb korában hordta őt is magával. Nekem kb. 1 évembe került, míg nem éreztem azt, hogy utál, ma már (5 év) kifejezetten jóban vagyunk. Mondjuk itt az könnyebbség volt, hogy csak anyuka tanú, apja nem. Párszor menjenek el hozzájuk, tudom, hogy nehéz, meg kínos, nem is kell beszélgetni a szülőkkel, csak illedelmesen köszönni, esetleg megkérdezni, nem zavar-e stb. Nehezen, de meg lehet puhítani őket.

Bár nem tudom, mennyire érdemes a szülőket puhítgatni, mennyire komoly a kapcsolat.

Néha küldjön a fiúval süteményt, nem kell egy tálcányit, csak 5-6 szeletet, amit ő süt. Esetleg ha előfordul, hogy ott esznek, segítsen pl. panírozni, teríteni (mosogatni vagy konkrétan főzni ne, nem nagyon szeretik, ha belenyúlnak). Lényeg, hogy a fiú is legyen ott mellettük, ne legyenek egyedül, mert feszült lesz a hangulat.

Vagy ha van pl. cseresznyefátok, vagy valami gyümölcs, vihet azt is, azzal a hozzáfűzéssel, hogy 'anyu küldi'. Hogy lássák, ti nyittok feléjük.

Kérdező ha kivágják otthonról a fiút, ti eltudjátok tartani, taníttatni?

Én soha nem mennék másik szülő ellen. Nem engedik, hogy ott aludjon akkor nem alszik ott. Azért ha nem az ország másik végén lakik akkor bőven megfordulhat egy nap alatt. Szerintem neked is tiszteletbe kellene tartanod az ő döntésüket.

Vidiripi

A fiú kiskorú. Ez tény így a szülei felelnek érte.

Ha te a lányodnak azt mondod hogy legyen otthon egy adott időre akkor jogosan várod el hogy az úgy is legyen?

Az hogy a szülők tanúk nem változtat azon a tényen hogy a gyermek kiskorú. Majd ha nagykorú lesz akkor újra lehet gondolni a dolgokat.

De mindennek meg van a maga menete.

Szomorú, ha valaki így gondolkozik, mint ezek a szülők.

Egy ideig jártam Jehova Tanúihoz gyülekezetbe, és egyáltalán nem ezt a fajta ellenségességet tapasztaltam olyanokkal szemben, akik nem tagok és nem is akartak azok lenni. Igaz, nálunk fel van osztva a város, és a különböző városrészek lakói különböző időpontokban jönnek össze, nekem csak az adott résszel van tapasztalatom. Az egyik házunkban lakó nővel viszont csúnyán viselkedtek a másik városrészbeliek, mert ő nem akart Jehova Tanúja lenni, míg a lánya és annak férje azok.

Jehova Tanúiról párkapcsolat szempontjából azt érdemes tudni, hogy egyrészt, tanúnak másik tanúval kell házasodnia (bár én ismerek tanú-muszlim vegyesházasságot is, mert a megtérés előtt kötöttet nem kell felbontani)másrészt, helytelenítik a házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Ha a fiú nem is tanú, a szüleinek ez is lehet a gondja a lány vallása mellett. Szülőként felelősnek érzik magukat, hogy megóvják a fiukat a "paráznaságtól" akkor is, ha nem tanú, és ezért nem engedik az ottalvást. Egy tanú lánynál sem engednék meg. Sőt, akkor nagy lenne az egyetértés a lány szüleivel is...