Kinek mondjam el? Utálom, hogy lány vagyok, de ez még nem elég! Mit tegyek?

Persze most én is szeretnék fiú lenni-mondtam, majd bevettem a mai második fájdalomcsillapítóm a menstruációs görcsökre, de a te helyzeted egészen más. Lehet transszexuális vagy és nyilván meleg is akkor, és ezzel nincs semmi probléma, el kell fogadnod magad, és mindent megtenni, hogy boldog legyél. Ismerek pár ilyen embert, az egyik biológiailag lány sokáig egyik nembe se sorolta magát, mostanában inkább érzi magát fiúnak, mint lánynak.

Először magadban kell helyrerakni a dolgot, de ha készen érzed magad, akkor beszélj a szüleiddel róla, bár nagyon óvatosan, ha a melegekről nincsenek jó véleménnyel, akkor lehet ezt még nagyobb zokon vennék, anyukád valószínűleg nem gondolta komolyan, hogy fiúnak kellett volna születned... Ha úgy érzed, bajod lehetne belőle, akkor inkább várj még. De valakivel jó lenne, ha beszélnél róla. Egy pszcihológus esetleg, nem hinném, hogy hülyeségekkel tömné tele a fejed, biztos volt már dolga hasonló esettel. Ha nem szeretnél, akkor egy megértőbb rokon, barátnő esetleg.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy (mármint a rossz testben) de ha nem változik meg, ahogy érzel, akkor manapság már nagyon jó lehetőségeid vannak arra, hogy elégedett legyél magaddal az orvostudomány fejlettségét illetően. Fel a fejjel :)

Én értem, hogy mit mondasz, mit érezhetsz, mert néha-néha én is bánom, hogy nem férfinak születtem és hogy ha mégis férfi lennék, akkor tuti meleg lennék, engem sem érdekelnek a lányok egy cseppet sem. De azért ha a pasimmal vagyok, akit nagyon szeretek, boldog vagyok, hogy nő vagyok ;) szóval nekem azért messze nem ennyire durva a helyzetem, de értem, hogy mire gondolsz. Ha gondolod nekem is írhatsz, hátha tudunk beszélni a dologról. :)

24N

Hasonlóan éreztem, bár a testemmel kapcsolatban nem voltak ilyen gondjaim. De nekem is átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy meleg férfi vagyok női testben.

Gondolom ez széles spektrumon mozog, a te eseted kijjebb eshet a skálán, mint az enyém, mondom, nekem a testi változások nem okoztak gondot kamaszkorban.

Mára 32 vagyok, férjjel, gyerekkel. A mentalitásom továbbra is nagyon férfias. Racionálisabb, célorientáltabb a gondolkodásom, mint az átlag nőé. Sok helyzetben egyébként előnyt is kovácsolok ebből. Az anyaságot is inkább "apaságként" élem meg, nem a vattacukros megközelítésből.

Érdekes módom a férjem viszont a férfiakhoz képest feminim személyiségjegyekkel rendelkezik. Gondoskodó, gyengéd, és igen, néha hisztis. Nem férfiatlan, csak kettőnk közül mégis ő a nőiesebb. Míg én lecsüccsenek a vendégekkel beszélgetni és belemerülök a témába, neki jut eszébe, hogy körberakja őket rágcsával, üdítővel. Nem vagyok rá büszke, de ez pl nekem simán kimegy a fejemből.

A gyerekkel (még baba) töltött időt is nagyon élvezem, de a gondoskodás része nem köt le. Azt felelősségtudatból csinálom. Jobban élvezem a kommunikációt, játékot vele.

A házimunka is úgy néz ki, hogy optimalizálok. Nincs se nagy kupi, se kosz, de nem is sóhajtozom végig a lakást napi két órán át, hogy de nehéz az élete a nőknek.

Amit gépesíteni lehetett, az gépesítve van, ha meg fáradt vagyok és kupi van, akkor arra szoktam jutni, hogy a kupi holnapra se múlik el, úgyhogy megvár az engem.

Szóval nem tudom, hogy benned mennyire erős az érzés - a saját bőrömben én jól érzem így magam. A szexuális életemben sincs zavar.

Ha nálad viszont tényleg komolyan jelentkezik a testidegenség, esetleg a szexuális életedbe éket ver, akkor igenis érdemes szakemberhez fordulni.

Ha pl. nemátalakító műtétre adnád a fejed (amit csak akkor tegyél meg, ha 110%-ban biztos vagy benne, hogy azt akarod, mert nagyon kemény lelkileg és testileg a procedúra!), akkor első körben pszichiátriai szakvéleménynek kell alátámasztania a műtét indokoltságát. Tehát emiatt sem árt, ha van legalább papírod erről. No meg biztos jól fog esni beszélgetni erről valakivel.

Mivel elmúltál 14, szüleid nélkül is besétálhatsz a legközelebbi nevelési tanácsadóba. Az új nevük pedagógiai szakszolgálat, de ezzel nem kell foglalkoznod. Az adminisztrátornak csak annyit kell mondanod, hogy a laki problémáid miatt egy pszichológussal szeretnél beszélgetni. Felveszik az adataidat, megadsz egy e-mail címet vagy telefonszámot amin utolérnek, és már csak az időpontot kell megvárnod. Nézz utána a neten, vannak helyek, ahová interneten is be lehet jelentkezni.

Titoktartási kötelezettségük van, amit komolyan is vesznek, jobban, mint némelyik orvos.