Veletek is történt már ilyen a buszon?

Ne is mondd.

1. Felszálltam a tök üres buszra, felszállt mögöttem egy idős néni (jajj de szép kifejezés :D ) , és leült mellém. Az egész busz full üres volt, és mellém ült le! Én meg " Elnézést kiengedne?!" és szépen átültem máshova.

2. Szintén üres busz állt be, a mammer meg majd' fellökött úgy tolakodott az ajtóhoz, h ne másodiknak, hanem elsőnek szálljon fel. Én szépen felszálltam mögötte, majd megjegyeztem neki, h minek kellett fellöknie, ha üres a busz? Persze oda se figyelt arra amit mondtam neki.

Nem tudom miért csinálják ezt. Öreg korukra antiszociálisak lesznek? Vagy utálják a fiatalokat, m ők meg már megöregedtek? Úgy gondolják a korral nekik mindent lehet és mindent elnéznek? Nem tudom....

De ez van az sztk-ban is , baromi hosszú sor a recepción és mammer megérkezik, beáll az ablakhoz. :O POstán is találkoztam ilyennel, még fizettem a csekk feladásért, amikor odébb akart tolni és tolta be a borítékot a postásnak. Szóval vannak dolgaik...

Néha szörnyűek tudnak lenni. Nálunk mindig tömve van a busz, előreengedem őket. Pedig nő vagyok.

De sokszor megesik, hogy ülök a buszon, látom, hogy felszáll és már gondolkodom rajta, hogy ha hátrajön, akkor mindenképp átadom a helyem. És amint felszáll elkezd rinyálni, hogy a mai fiatalok milyen tiszteletlenek stb...

Na ilyenkor gondolom meg magam és ülök tovább a valagamon.

Az a baj, hogy nem veszik észre, hogy a tisztelet egy kölcsönös dolog és csak annak jár, aki megérdemli. :)

Szia

nekemis van hideg,meleg sztorim :)

Az egyik eppen tegnap elott tortent.. beallt az ures busz az orson a megalloba. Pont elottem nyilt ki az ajto. Egyedul alltam a buszmegalloba. Mikor szaltam volna fel,egy idos 50es no bukkant fel mogottem aki arebb lokott szo szerint mikozben emeltem a labam es neki lokott az ajtonak!

Konkretan beutottem a karom... odakiabaltam neki,hogy nem zavarja hogy arebb lokott???

Annyit mondott.. a terhesseg nem betegseg,de neki faj a laba az fontosabb... en meg megjegyeztem,hogy le is rohadhatna :D

Masik eset. Ultem egy negyesulesben. Meleg volt,tomott busz. Szinte mindenhol oregek!! ( nem tudom ki ismeri a 44-es buszt.. tele van idossel..)

Migrenem volt,be volt kemenyedve a hasam,es gorcsolt a mehem,mert eppen nott.. mellem allt egy idos neni,es cuncogott..

a velem szemben ulo bacsi megkerdezte- kedveskem atadna a helyet a holgynek?? Fiatalnak tetszik lenni. Mondom neki,ne haragudjon de varandos vagyok es eppen gorcseim vannak. Nem biztos,hogy tudnek most allni meg 20 percet a vegeig. A vegallomasig azt hallgattam negy oregasszonytol,hogy bezzeg az o idejukben dolgoztak terhesen,stb...

Harmadik eset ;)

Felszalltam a tomott metrora kb ket hete. Oda jott egy idos bacsi,hogy uljek le o ugyis mindjart leszall. Mondtam neki,hogy hagyja csak jol vagyok. Amig alltunk mindketten leult egy neni,es mosolygott ram :D

Van jo,es van rossz :)))

De szerintem a fiatalok rosszabbak :)

Terhesen én is kerültem inkább a buszozást,mert azt tapasztaltam, hogy enyhén szólva némi durcizással vették tudomásul hogy a terhesség felülírja a kort a hely átadásnál. És kezdjem magyarázni, hogy én is dolgozom és nem azért ül le ilyenkor az ember mert nem tud állni hanem mert nem akarja hogy valaki véletlenül nekiessen,hátizsákkal megtaszajtsa,stb..

Egyébként nekem az 50-es nők még egyáltalán nem idősek,ahogy valaki előttem írta.

Egyszer sorbanálltam 8 hós terhesen a pénztárnál dög melegben 1 ásványvízzel a kosaramban, mikor a biztonságiőr odaszólt nekem, hogy menjek előre nyugodtan, biztosan megengedik az előttem állók. Sűrűn hálálkodva araszoltam előre, mikor az egyik középkorú hölgy megjegyezte félfogról, hogy marhajó,neki megy a vonata. Fogtam magam és visszamentem a sor legvégére,annyira szarul esett akkor ez, hogy hiába noszogattak a többiek,megköszöntem,de inkább kivártam.

Egyetemváros, két kampuszrész között folyamatosan utaznak a diákok,szemináriumra, gyakorlatra pedig be kell járni így előfordul, hogy egy fél évfolyam próbál felpréselődni a buszra. Megértem, hogy kényelmetlen, én is ott nyomorgok.

De már kicsit unalmas amikor a bölcs öregek fennhangon arról folytatnak vitát, hogy "ezek a büdös kölkök miért nincsenek délelőtt iskolában" vagy azon tanakodnak, hogy az egyetem bejáratánál miért akar felszállni harminc jegyzetet szorongató idióta...

Külön aranyos még amikor felpréselődnek az eddig is heringpartit tartó szerencsétlenek közé, majd megbeszélik, hogy egyébként semmi dolguk nem volna, csak ma úgy gondolták, hogy pontban kilenckor már a piacon, temetőn lesznek. Ezt pedig követi a tömeg miatti panaszkodás. Ha semmi dolguk nincs, és társaságuk is van egy másik lelkesen piacot látogató öregasszony személyében szerintem igazán kibírták volna azt a tízpercet amíg megérkezik a következő busz.

És említsük meg a bőrönddel való utazást is, felszállsz egy barátnőddel az eddig két embert szállító buszra (veletek a létszám négyre duzzad) bevágjátok magatokat a hátsó négyesülésre, ablak mellett bőrönd kényelmesen elfér, a kistáskád és a laptopod sem kell az öledben szorongatnod, majd két megálló múlva felszáll egy idős "úr" akinek semelyik hely nem tetszik a tucatnyi közül csak az az egy amit a tízkilós bőröndöd és a többi lomod elfoglal.

Idegesítőek az ilyen nyuggerek.

Az a kedvencem, amikor egymást lökdösik, már-már verekednek, hogy ők szálljanak fel először. Az üres buszra. 10-en.

A legdurvább ami eddig történt, az az volt, amikor a trollin átakartam adni a helyem, erre annyit kaptam, hogy "Nem kell, hagyjál békén!".

Én állómunkát végzek, ahol 10 órát állok és nem ülhetek le. Hazafelé persze mindig ülök a buszon, a lábaim és a derekam konkrétan mintha szét akarnának szakadni.

Történt egyszer, hogy felszállt a buszra egy idős néni és megkért, hogy adjam át a helyem. Hozzáteszem, hogy volt még hely a buszon. Mondtam neki, hogy vannak a buszon férfiak is, inkább őket kérje meg, különben is, egész nap álltam a munkahelyemen és nagyon fáradt vagyok vagy esetleg vannak még itt-ott ülőhelyek, üljön le oda. A néni éktelen haragra gerjedt és azt mondta, hogy én egész nap diszkóztam (mondta ezt délután fél 7-kor) és hogy pimasz vagyok és verjen meg az Isten. Érdekes mód, a néni nem ült le és mást sem kért meg a továbbiakban. Azóta is gyakran eszembe jut ez az eset, én sem értem az időseket sokszor.