Miért kell 'érintetlennek' maradnom a házasságig?

16 evesen ismertem meg az elso baratomat es masfel ev mulva fekudtunk le elsonek. Igaz, o nem eroltette, de fel ev utan szoba jott a dolog. En nem szerettem volna meg. Megertette szerencsere.

22 voltam, amikor kulon mentunk, mert mar mas volt az elkepzeleseink az eletunkrol.

En kimentem kulfoldre ket evre, ott megismertem a ferjem.

Ket honap alatt osszekoltoztunk es fel ev mulva osszehazasodtunk. 26 eves voltam, amimor szuletett a lanyunk.

Igaz, csak ket parom volt eddig (a ferjemet is bele veve), de szerintem az en eletkepemhez ez teljesen normalis.

Nem jarok templomba, nem vagyok vallasos, stb.

Nem akarlak a szüleid ellen hangolni, csak leírom a saját véleményemet.

Egyáltalán nem bűn kimutatni a másik ember iránt érzett szeretetünket!

A szüleidnek annyiban van igazuk, hogy ne CSAK a szexért kelljél a fiúdnak, hanem ezzel EGYÜTT.

(a vallásokban pedig ezt a házasságig nincs szex dolgot azért találták ki, és kiáltották ki főbenjáró bűnnek, mert csak így lehettek biztosak abban, hogy a gyerek, akit az asszonyka megszül nem másé... persze azért ez se volt 100% módszer :D )

Nem azt mondom, hogy a szüleid rosszat akarnak neked, de szerintem ez a dolog manapság már nem kivitelezhető. A szüleid csak elvakultak, az egyház meg nagyon erőlteti ezt a dolgot (míg mások fölött eltekint). Szerintem egy kapcsolatnak fontos része a szexualitás, azt meg neked kéne eldöntened, mikor bízol meg annyira a partneredben, hogy lefekszel vele. Nem az egyháznak. Nyilván, ha valaki szeret, szex nélkül is szeret meg ilyenek, de mint mondtam, manapság nagyon kevesen maradnak érintetlenek házasságig, és az emberek nem 18 évesen mennek férjhez, mint régen.

De ha te is hiszel ebben, akkor a fiúnak meg kell értenie, ahogy azt is meg kellene, hogy nem vagy kész rá, vagy egyszerűen nem akarsz. De ez a te döntésed kell, hogy legyen. A szüleidnek meg kéne annyival elégedni, hogy vigyázol magadra, és boldog vagy.

Semmiképp sem kell. Neked kell eldöntened, hogy elég komolynak tartod-e a kapcsolatodat ahhoz, hogy lefeküdjetek.

Fontos, hogy megválogassuk a partnereinket, de a házasságig való várás szerintem maradi dolog.

én 21 vagyok, és az első barátommal 20 évesen ismerkedtem meg. Igen hamar történek ott a dolgok, így ezt kicsit megbántam mert a szakítást megnehezítette... Habár, még mindig tartjuk a kapcsolatot, és beszélgetünk az újrakezdésről. Így döbben rá az ember, hogy szerelmes...

Ne azért feküdj le egy sráccal, mert félsz, hogy elhagy van nem is kellenél neki... Azért tedd meg, mert szereted őt... Ha így teszel, az sem baj, ha nem házasságig vársz.

Vannak a vallásosságnak jó oldalai is, de basszus, pulcsit sem veszel úgy, hogy nem próbálod fel. Aztán meg éld le olyannal az életedet, akivel nem tudtok egymásnak örömet szerezni? A jó szexhez kell gyakorlás, és ha mindenki tapasztalatlan, akkor az bukta. Rengeteg válás volt már azért, mert a felek nem tudtak egymással az ágyban mit kezdeni.

Neked 17 évesen nem kell fűvel-fával összefeküdni, ne is add magad oda mindenkinek, de azért ha már megismertétek egymást, tart a kapcsolat pl. fél, egy éve, és megbízol benne, szeretitek egymást, stb. stb. akkor lehet próbálkozni.

Pont tegnap olvastam egy sztorit,hogy a vallásos szülők megtudták,hogy a lányuk már nem szűz (több éve volt kapcsolatban) ,erre az apuci szét rugdosta meg leköpte a lányát.

ennyit a hitgyüli és társairól. ássák el magukat. jó mélyre.