Hogy faragjak le a túlzott igényeimből?

Régen a szüleimnek nagyon jól menő vállalkozása volt,sok pénzt kerestek. Szalonban vásárolt vadiúj autónk volt, szép házunk, és bármit kèrtem, legkésőbb egy héten belül megkaptam kiskoromtól kezdve. Aztán úgy négy éve beütött a pech, és minden a visszájára fordult. A házunj leamortizálódott az évek során, mert nem tudtunk rá költeni, a kocsit el kellett adni, teljesen elszegényedtünk. Mióta középiskolába járok, egy introvertált csődtömeg vagyok. Régen volt, egy csomó barátom, most meg senkivel nem merek barátkozni, mert ha komolyabbra fordulna a dolog, hogy át kellene hìvnom magamhoz, biztos elsüllyednék a szégyenben. Állandóan a múltban élek, ha meglátok a tévében egy telefonreklámot, rávágom hogy ilyen kell. Mindig azon töröm a fejem, hogy vehetnék még több szépségàpolási terméket, ruhát, cipőt, közben totálisan csórók vagyunk. Nem szeretek iskolába járni, de ha már ott vagyok, haza se akarok, mert tudom hogybegy putriba térnék haza. Ezért is utálom magam, mert tudom hogy a szüleim mindent megtesznek értem, én meg csak nagyravágyó vagyok cserébe. Tudnátok segíteni, hogy lépjek túl ezen? (Pszichológust ne, néha ételre sincs pénz, és ha valaki kérdezné, internet a szomszéd wifijén át van) 17 L