Volt már valaki ilyen helyzetben?

Szerintem menj el egy jó kineziológushoz, hogy feloldja benned ezt a hatalmas megfelelni vágyást. Hasonló cipőben jártam, de nem ennyire durván, én nem akartam mindenkinek minden áron megfelelni, bár sokat alkalmazkodtam. Nekem rengeteget segített, sok mindenben más lett a hozzáállásom, már nem érdekel mindenki véleménye, sokkal lazábban veszem a dolgokat.

Lényeg, hogy nagyon jót találj, különben semmit nem ér az egész.

Én is voltam/vagyok.. Mindig piszkáltam, ki voltam közösítve, épp ezért nem mertem a saját véleményem megmondani és sokat hazudtam, hogy érdekesebbnek higgyenek, legyenek barátaim, de így utólag aztán lehet, hogy pont ez az, ami miatt ki lettem közösítve. Nem is tudom.. Mindenesetre 14 éves voltam, mikor nagyon elegem lett ebből. Eldöntöttem, hogy megváltozok. Elmentem gimibe, új életet akartam kezdeni. Nem hazudtam, önmagamat adtam, de a múlt miatt a saját véleményem alig-alig mertem megmondani. Egy fokkal jobb lett a helyzet, már nem piszkáltak, jóban voltam mindenkivel, de igaz barátaim még mindig nem voltak. 16 vagyok most, lassan 17. Költözés miatt új suliba kerültem, új osztály, új város, ez nekem jót tett. mivel az előző években megtapasztaltam, hogy jobb, ha önmagamat adom, legalább egy kicsit, úgy döntöttem, teljesen én leszek én. És sikerült. Most sokkal boldogabb vagyok, van két igaz barátom, akikre mindig számíthatok, szeretnek, nem piszkál senki. Érdekesnek és viccesnek tartanak, pedig önmagam vagyok. Ez különös számomra, mert régebben pont ezért hazudtam, hogy érdekesnek tartsanak, aztán az ellenkezője sikeredett. De most így minden jó. Talán még egy ici-picit benne vagyok ebben a helyzetben, de igyekszem. Nekem egyébként tényleg ez az új hely, új élet segített. És egy kicsit csak azért vagyok még mindig benne, mert valakivel még régről mindig beszélek és miatta nem tudok elszakadni teljesen a hazudozós életemtől.

Bocs ha össze-vissza írtam de nagyon siettem.