17 éves vagyok, és kezdek visszaesni egy 12-13 éves szintjére. Megőrülők már ettől az egésztől, és magamtól is! Tipp, hogy újra normális legyek?
Lány vagyok különben.
Nem tudom mi történt velem, mert sosem voltam ilyen. Leírni is alig merem, olyan gáz.
Konkrétan az a problémám, hogy nyáron kb beleőrültem egy sztárba, most pedig egy újabba (az előző már elmúlt) (kb 3x estem neki leírni a mondatot, de nagyon fájdalmasan hangzik nekem). Ha nincs semmi értelmes elfoglaltságom, akkor állandóan rajta jár az eszem. Sőt, még akkor is, ha lenne mást csinálni. Maximum a barátnőim társaságában tudok másra is koncentrálni. Ez már nem normális komolyan. Totálisan irigylem a pasi barátnőjét.
Tényleg nem értem ezt az egészet, mert voltam már pasikkal, igaz egyikkel sem fordult komolyra a dolog. Szóval nem az a baj, hogy a való életben nincs esélyem egy kapcsolatra.
Na, meg szintén mostanában zenei téren hatalmasat zuhantam. Elkezdtem One Directiont hallgatni. Ezt is fáj leírni. Még így is csak kb 5 számukat ismerem, de egész nap azokat hallgatom.:DDD Legszívesebben lelőném magam, de mégsem tudok leállni.
Istenem, komolyan úgy érzem megbolondultam.
Az a legdurvább, hogy ehhez hasonló tüneteket sosem produkáltam. Sosem voltam sztárba "szerelmes" (egy ilyet abszurd is annak nevezni, hisz nem is ismerem), és sosem hallgattam ilyen zenéket.
Szóval, vajon mi történhetett velem? És hogy tudnék újra visszatérni a régi énemhez?
Könyörgöm valaki mondjon valami jó tanácsot, mert így egyszerre érzem magam nagyon jól és szörnyen rosszul.
Nem tudom ép ésszel felfogni, hogy hogy érezhetek, viselkedhetek így 17 éves létemre... Ezt elmondani senkinek sem merném.
Bocsi, hogy hosszú lett!
Ismerős.
A fiam bele van esve egy színésznőbe, őt utánozza még viselkedésben is. Szereti a lányruhákat, és öltözködésben is követi őt. A One Direction pedig az egyik kedvence. Nem tudom mi tévő legyél, most nehéz tininek lenni, mert az internet teljesen felborította a világot.
Igen, azok a fránya hormonok tombolnak benned, sajnos nem tudsz mit tenni, túl kell esni ezen. Én 15 évesen estem át hasonlón. Én magamon is elképettem, ugyanúgy, mint te most magadon. Lesartam a tanulást és meg is buktam. Toprongyosan szerettem járni és én is hulyet csináltam magamból szerelem ügybe, az egész suli előtt beégtem, mert belezúgtam az iskola nagymenőjébe...A legrosszabb rész hálisten lezajlott abban az évben, mert utána elkezdtem tanulni és egyetemet is végeztem:D
Most viszont én is megint a hormonoktól szenvedek már megint. 2x vetéltem el az utóbbi kábé 8 hónapban és szörnyűek ezek a hormonok. És még legalább egy ilyen hormonváltozáson túl kell esnie egy nőnek, a változó korban...de mi nők minden hónapban átesünk ezen sajnos. Szegény körülöttünk élő pasik meg nem értik, hogy mért vagyunk az egyik pillanatban hárpiák a másikban meg kezesbárányok...ezért szokták mindig csak egymásra azt mondani nők is ilyenkor, hogy "tuti, hogy megvan neki":D
Sajnos szinte minden ember átmegy azon, amin te....sajnos nagyon nem lehet mit tenni.
Egyszerűeb csak alakul a személyiséged, új dolgokat szeretnél megtapasztalni, ez teljesen normális. Ha én visszanézek, 1 hónapja teljesen más dolgok foglalkoztattak, más volt a gondolkodásmódom, mint most, rengeteget tudunk változni rövid időn belül.
Én azt nem értem, miért küzdesz ennyure ellene, ha a lelked a One Direction zenéjére vágyik, miért ne hallgatnád azt? Ne a társadalmi elvárásnak akarj megfelelni, hanem a saját igényeidnek megfelelően élj! :)
Felnőtt nők is képesek beleszeretni sztárokba, emiatt ne emészd magad, az érzéseidet úgysem tudod megváltoztatni. Túl kell rajta esni kész, az észérvek nem segítenek. Ne szégyelld magad emiatt és ne gondold, hogy megbolondulsz mert ez teljesen természetes dolog. :)
Az meg, hogy melyik együttest szereted, szintén kontrollálhatatlan. Őket szereted és kész, ez van. Majd változik az ízlésed. Nem kell szégyellned, de ha nem akarsz, ne beszélj róla senkinek.
Köszi a válaszokat mindenkinek! :)
1. Hú, hát én lány vagyok, bár gondolom tudod.:) Én azért nem utánozok pasikat sem öltözködésben, sem viselkedésben.
3. Örülök, hogy nem vagyok egyedül akkor ezzel.:D Bár, ha 2 éve esek át ilyenen, akkor azt mondanám, hogy belefér, talán annyira nem is lepődtem volna meg magamon, de most nagyon. Sajnálom a vetélésedet!
4. Eddig a lelkem(?) nem vágyott egyáltalán ilyesmire. Nem mondom, hogy eddig valami metált, vagy rockot hallgattam, tehát 100%-os fordulatot nem vettem, de azért ennél tényleg komolyabb ízlésem volt. Nem értem, miért pont most történik ilyesmi. 4-5 éve kellett volna ilyesmit hallgatnom, most meg azt, amit 1-2 éve...
5. Felnőttként azért már tényleg sok.:)) Lehet, hogy normális dolog, de tényleg nem akarom. Viszont egész nap nem tudok másra gondolni. Olyan furcsa érzésem van. Egész héten azt vártam, hogy vége legyen a sulinak, hogy hazaérve végre bírjak zenét hallgatni. Suliba menet minden reggel alig tudtam elképzelni, hogy 6-7 órát ki kell bírnom nélküle.
Lehet, hogy nem kellene szégyellnem, de tényleg úgy érzem, hogy másnak erről nem tudnék beszélni. Még azt is gáznak érzem, hogy a szüleim hallják mit hallgatok. Képzelem, miket gondolnak.:D
7. Hát én nem vinnyogok senkinek semmiről. Sőt. Sokkal komolyabb vagyok.(nem a szó eredeti értelmében )Szerintem az alapján, amiket leírtam el sem tudnátok képzelni, hogy igazából milyen is vagyok. Ha valaki azt mondja, hogy directioner, biztos nem egy magamfajta lányt képzel el. Na meg alapból nem egy 17 évest.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!