Miért kell rám erőltetni a gyereket, hogyha én mondtam, hogy tőlem ne várjanak semmit? Mit mondjak, hogy felfogja?
Az anyámnak 40 évesen lett egy második gyereke, ami nem is zavar. De én mondtam, hogy szerintem egy olyan házasságba, mint az övé a mostohaapámmal, minden kéne, csak gyerek nem. Nem csak én gondoltam ezt, hanem a rokonok és a közeli barátok, akik ismerik őket.
De jött a szöveg, hogy csak féltékeny vagyok. Mondtam, hogy rám ne számítsanak ebben, nekem most per pillanat elég sok fontosabb dolgom van a babázásnál és el is fogadták, mondták, hogy "észre se fogom venni".
Aha.
Azóta egy éjszakát nem aludtam végig, csak a gyereksírás megy, folyton megkapom, hogy semmit nem csinálok itthon, sose jövök haza, csak este, amikor ők már mennek lefeküdni. A mostohaapám is folyton piszkál, ha meg visszaszólok, üvölt, mint a sakál (de komolyan, egyszer egy szomszéd csengetett át, hogy minden oké-e).
Ma anya itthon hagyott a féltestvéremmel és életem legborzasztóbb fél órája volt.
Ma mondtam, hogy akkor elköltözök apához, ott úgyis csak a barátnői vannak néha napján, ők meg csak átmeneti lányok és legalább van közöttük jó fej is. Erre anya kiborult, hogy nem fogok a nőcsábász apámhoz költözni, akinek minden fontosabb a pénznél és hogy nem figyelne rám.
De így se figyel rám senki, akkor nem tök mindegy?
Ott legalább jó a hangulat, nem szól be nekem senki és nem is érzem úgy, mintha valami börtönben lennék.
Mit csináljak, hogy ne akarják folyton rám bízni a gyereket, felfogják, hogy azért jövök haza csak 9-10 körül, mert utálok itt lenni és el akarok költözni?
Szia:) először is: sajnállak, hogy ilyen rossz kapcsolatod van anyukáddal és a mostohaapáddal...de a gyerek az ő döntésük. Neked ebbe nem volt beleszólási jogod. Persze azt elmondhatod, hogy nem szeretnél rá vigyázni stb. (meg is tetted). Itt nem a gyerekkel van a baj, hanem azzal, hogy gondok vannak a szüleid közt, sajnos ezen sem tudsz nagyon változtatni. Esetleg próbálj meg többet beszélgetni anyukáddal, meghallgatni...ha megtudod milyen ez az egész az ő nézőpontjából, sokkal könnyebb megérteni (és akár segíteni).
16 éves vagy? Milyen fontos dolgod van per pillanat? (nem rosszból...nyelvvizsga esetleg?:))
Másrészt...ne állj ilyen negatívan a tesódhoz. Ő az, aki semmiről nem tehet...tapasztalatból mondom. Nekem is van egy nálam 15 évvel fiatalabb tesóm, és hááát a családom nem éppen problémamentes. Sokáig a húgomat okoltam a legtöbb problémánkért...aztán rájöttem, hogy ő a legnormálisabb tagja az egész családnak (ekkor 1 éves volt). Most csodás a kapcsolatom vele, és próbálom elviselhetőbbé tenni a gyerekkorát (ha már az enyémet sikeresen elszúrták...). Szóval szerintem próbálj meg jobb kapcsolatot kialakítani a tesóddal :)
Költözz el!!!!!
Az apádnak meséld el, ö majd megoldja hogy nála lakhass.
Ndk haragudj de én sem kértem volna sem a te aldasodat a gyerekre, sem a szomszedet. A sírás a kisgyerekes lét természetes velejárója. Használj füldugót. Amúgy az a kisgyerek a testvéred, még ha csak félig is. Legalább megpróbálhatnád szeretni egy kicsit. Meg úgy általában a családdal jó viszonyt kialakítani. Mert csak ők vannak támasznak, meg ha most úgy is érzed, hogy mindenki csak rosszat akar neked. Nem biztos hogy az a legjobb, ha valaki tojik rád és azt csinálsz amit akarsz.
Ettől függetlenül mondjuk a mostoha apadnak meg nem kellene uvoltoznie. Bár tudom azt is, hogy a bűnökkel nem mindig egyszerű, én sem voltam könnyű eset. Szóval probaljatok meg nornalisan együtt élni.
Oké, hogy az ő dolguk eldönteni, de mivel az én életem is megváltozott a döntésük miatt, jogom volt elmondani a véleményem.
Azt mondták, hogy "észre se fogom venni", nem kell majd semmit csináljak vele.
Nem akarok beszélgetni anyával, mert csak üvöltözni tud, szóval semmit nem mondok el neki.
Jelenleg minden fontosabb, minthogy otthon legyek. Inkább járkálok 3-4 órát a plázában, minthogy ott legyek.
Nem csak most érzem, hogy rosszat akarnak, anyáék válása óta ez van. Tudom, hogy rájuk sosem számíthatok úgy, mint pl. apára.
Apánál nem kell soha semmit csináljak, van bejárónő, a kaját rendeljük és annyi pénzt ad, amennyit kérek, nem kezd el vitatkozni velem apróságokon.
"Apánál nem kell soha semmit csináljak, van bejárónő, a kaját rendeljük és annyi pénzt ad, amennyit kérek, nem kezd el vitatkozni velem apróságokon."
Kis probléma, hogy az élet, akár tetszik, akár nem, nem így működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!