Kisgyerek kis gond nagy gyerek nagy gond? Ki mit gondol erről?

Így van! Régen nem értettem teljesen,hogy miért,mert hát a csecsemő 24órás felügyeletet igényel amíg egy kamasz már ellátja magát. Aztán született két gyermekem,már értem :)

Azért a kamaszkor előtt még ott van a dackorszak. Kb úgy néz ki a dolog,hogy baba akkor az a gond,hogy tehetetlen,sokat sír,nem alszik az elején éjjel,majd utána 8-10 hónaposan elkezd hisztizni,aztán olyan 1-5-2 év körül jön a dackorszak ami eltart 3-3,5 éves korig utána jön a legjobb időszak olyan 9-10 éves korig amíg nem jön a kiskamaszkor amikor még lehet a gyereket rendesen fegyelmezni,nevelni,bár ehhez már 2 éves kor körül le kell fektetni az alapokat,aztán 13-14 éves mér kamasz sokat számít milyen volt a gyerekkor,ilyenkor jön ki a nevelés, a szülőkkel való kapcsolat itt már nevelni nem lehet max terelgetni,aztán 19-20 évesen meg felnőtt.Attól függ nekem a dackorszakos fiam elég nagy gond.

Nekem van egy picibabám és egy kamaszkor küszöbén álló fiam. Inkább úgy mondanám, hogy minden korosztálynak megvannak a problémái. Míg í babánál azon aggódunk, hogy miért sír, nem kakilt, fáj a hasa, jön a foga, stb... , a nagyobbnál már az a gond, hogy mi volt a suliban, nem fogad szót, stb... Nem tudom eldönteni, melyikkel a nehezebb, mert annyira más jellegűek a gondjaik.

Szerintem egy gyermek nevelése sohasem gond, legalábbis nekem három is van 4, 11 éves lányok és egy 14 éves fiam. A kisgyermekkornak és a serdülőkornak is megvan a szépsége csak tudni kell kezelni.

5-ösnek. Nem a gyerek a gond vagy a nevelése, hanem a felmerülő problémák, amiket meg kell oldani. Például nem a hasfájós gyerekkel van a gond, hanem az, hogy fáj a hasa. Itt a fájdalom a probléma. Ugyan így a többi problémánál sem a gyereknevelés a gond.

Nekem anyukám mindig azt mondja, hogy örül annak, hogy már nagy vagyok és nem kell annyit foglalkoznia velem. Szóval ez mindenkinél más. Persze, engem rengetegen problémás kamasznak titulálnák, mert rajongok a testékszerekért és van is pár piercingem, öltözködésem is extrémebb, szeretek koncertekre járni meg bulizni és néha inni is szoktam a barátaimmal meg dohányozni... amúgy jegyeim teljesen rendben vannak, versenyekre járok. Anya megbízik bennem és imád velem beszélgetni meg én is vele :). Szóval ez nálunk talán pont fordítva van... kiskoromban borzalmas természetű voltam :D

Az biztos, hogy a nagyobb gyerek nagyobb bajba szokott kerülni. :)

Ugyan! Attól, hogy egy kamasz mondjuk néha teker egy füves cigit és dohányzik még lehet értelmes felnőtt belőle. Egyik barátnőm szülei hatalmas füvesek, mégis nagyon sikeres ember az apja, meg ismerek rengeteg értelmes füves embert, nem ezen múlik. Én apukámmal füveztem 16 évesen, mégsem vagyok egy kezelhetetlen kamasz.