Egy gyerek felnevelésénél nem lehet elkerülni az idegességet?

Ne sértődj meg, de ez ritka bugyuta kérdés.

Az eletben gyerek nelkül sem tudod elkerülni az idegeskedést.

Én értem a kérdést, hiszen sajnos magam is szenvedő alanya vagyok az anyaságnak.

Persze sok öröm van bennük ez igaz, de ha ő nem született volna meg, talán nem megyek így tönkre idegileg, lenne pénzem, hiszen tudnék dolgozni, találnék magamnak párt, kialudnám magam, nem kiabálnék, idegeskednék minden nap, nem várnám gyomorideggel az estét, majd este a reggelt.

Igen, egy gyerek sok stresszel jár.

Ha ezt tudom, hogy így lesz és egyedül maradok vele, sosem szülök.

Ha nem lenne gyerekem,nem tanultam volna meg mi az a Türelem,kitartás,és az őszinte,tiszta szeretet!!! És mellette egy akó dolog,ami a gyerekkel jár :-)

Valóban,vannak jó és rossz pillanatok is,de a szülőn múlik,hogy mennyire rosszak a rosszak,és hogy mennyi jó pillanat van! Hiszen nézzük meg- a gyerek ha a falra rajzol,nem azt látod,milyen szépet rajzol,hanem azt,hogy a falra- nem,nem örülök,ha a ceruza olyan helyre téved,de a mi feladatunk elmagyarázni a dolgokat!

Persze,kiabálok a gyerekkel,ha úgy látom jobbnak,de a gyereknevelés nem erről szól! Rengeteg örömet hoznak az életünkbe,olyan dolgokat,amit csak nőként nem tapasztalhatsz meg!!

Igen,csórók lettünk mert itt vannak,igen mindig van mi miatt idegeskedni (ha beteg valamelyik,vagy mert bántják a suliban,vagy mert leesik a mászókáról...),de nem csak erről szól a gyereknevelés!

Gyereket általában úgy vállalunk,hogy jól átgondoljuk, "kell e"? De nem gondolkozunk olyanokon,hogy mi lesz ha? És ez így van rendjén! Hiszen nem tudhatod,hogy kire üt vissza a gyerek-nyugodt lesz,vagy sok-sok türelem kell e hozzá? - nekünk 4 lurkónk van,és nem egyformák,van aki nagyon nyugis,van aki "idegbeteg",van aki sunyi... Nincs nap,amikor ne bosszankodnék Miattuk valamin,de eddig,bármilyen nagy anyagi káosz is volt (volt akkora,hogy 4 gyerek mellett 20 ezer maradt enni,2 gyerek pelenkájára,tisztálkodási szerekre...stb),de ezekben a pillanatokban is imádtam Őket,nem bántam meg,hogy Ők vannak!! Ez a feltétel nélküli szeretet,amit "csak" gyerek mellett érezhetsz,amikor nagyon mérges is vagy,és kiabálsz,rögtön utána képes vagy úgy nézni a gyerekedre,hogy Ő egy nagyon nagy ajándék!!

Szia! Persze, mindenkinek igaza van, a gyerek több öröm, mint idegesség. Az is lehet, hogy van olyan angyali lélek, aki sosem kapja fel a vizet semmin.

De elég arra gondolni, hogy a gyerekeket nem érdekli az, ha fáradt vagy/nyűgös vagy/rossz napod van/meghalt az anyád/stb., hanem minden esetben ugyanazt a figyelmet igénylik, igényelnék. Míg egy felnőttnek, ha bosszant, vagy nincs kedved vele beszélgetni simán megmondhatod, hogy hagyjon békén, vagy arrébb mehetsz, a gyereked mindig ott van, mondja, csinálja… És lássuk be, a legtöbb embernek igenis vannak olyan pillanatai, hogy szíve szerint csak kucurogna egy sarokban, nem szólna senkihez – de a gyerekeddel akkor is foglalkoznod kell.

Szóval igen, szerintem elkerülhetetlen, hogy időnként az embernek elege van.

A másik dolog (de lehet, hogy ezzel egyedül vagyok), hogy engem ember nem bírt még úgy felbosszantani, mint a gyerekem. És nem azért, mert nem szeretem, hanem épp ellenkezőleg. :)

Végezetül bemásolom ide, mit mond erről Vekerdy:

„Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”

„Szóval aki gyereket vállal az vállalja a rossz dolgokat is?”

Szerintem minden emberi kapcsolatban vannak mélypontok is, nem csupán a gyerekkel való kapcsolatban. Én nem hiszek abban, hogy két ember együtt tud élni totál konfrontációmentesen. Mindenkinek vannak akár csak apró hülyeségei, ezzel együtt szeretjük, fogadjuk el egymást.

Erről egy nagyon jó írás van az alábbi linken, ajánlom: [link]