Ti a jövőtöket Magyarországon vagy külföldön képzelitek el?

Vagy nézzük reálisan a dolgot: Lesz szerintem 2050 is mire MO-n EU-s átlagok lesznek....

Hasonló szituban voltam én is, MO-n kezdtem el dolgozni havi 80k-ért, aztán mindig lehetett matekozni, hogy mit és mennyiért, meg hogy kibírjam kövi fizetésig. Kijöttem Ausztriába, ugyanazzal a munkával havonta 1700-2400 euro... " apro " különbség.

Kultúráról meg annyit, hogy emberek és és föld, már ami azt illeti, hogy milyen a hozzáállás az általános dolgokhoz. Sok háznál kerítés sincs, illetve egy gramm szemetet nem látsz az utcán, kátyút nem tudom mikor láttam utoljára, és ez csak pár ilyen apróság, amire az ember lehet fel se figyelne, ha alapból gyerekkorától itt élne.

Amikor kiköltöztünk, akkor apám is mondogatta, hogy de hát hamarosan minden megoldódik és jobb lesz. Visszakérdeztem, hogy hány évtizede is mondogatja ezt?

Jó lenne, ha nem menne az ország a süllyesztőbe, de sajnos az esélyét sem látom, hogy jó irányba mennének a dolgok.

Magyarországon.

Magas jövedelmem van nekem és a férjemnek is. Saját lakásunkban lakunk, itt kezdték a gyerekeink az ovódát.

Apukám munkája miatt én több országban éltem, nincs igaziból gyökerem. Én nem rángatnám a gyerekeimet. Azt viszont támogatom, hogy középiskolásként ha van kedvük menjenek egy évre külföldre tanulni, vagy ERASMUS programra, vagy akár külföldi egyetemre. Viszont az akkor már az ő döntésük legyen és ne az enyém.

Mindig is külföldön képzeltem el az életemet (már 8 évesen is ezen gondolkodtam), viszont olyan 14-15 éves koromban valami megfordult bennem, és már Magyarországon szeretnék élni.

De ha kapnék egy jó ajánlatot külföldön (szakmámban!!), akkor valószínűleg nem utasítanám el.:)

Ha lehet akkor itthon,ha minden cérna szakad akkor külföld. Nagyon sokat utazunk szüleimnek köszönhetően, és imádok is,de max 2 hét után mindenhonnan hazavágyok bármennyire is imádok utazni és más kultúrát megismerni. Egy idő után elkezd hiányozni az,hogy magyarokkal beszélgessek,magyarul ,hogy beüljek egy jó kis hazai étterembe valami jó kis kaját enni meg nem is tudom, én szeretek magyarnak lenni. És egészen kiskorom óta zavart,hogy egyes emberek ,hogy szídhatják ennyire a magyarokat,mert ha az országot (kormányt) szídják megértem,de azt,hogy saját hazájukat,saját magukat azt nem érettem soha sem.

Persze ha olyan lehetőségem akadna,akkor nem feltétlen utasítanám vissza,de próbálkozom az itthoni életben. Ha nem megy kénytelen vagyok menni.