Kamaszok! Miért vagdossátok magatok?

Mert gyűlölöm magam és undorodom attól, ahogy kinézek. Ezzel szoktam büntetni magam.

17/L

Tudom, nincs mentség vagy ésszerű, mentálisan egészséges ember számára racionális magyarázat, és talán sose fogja megérteni egy kívülálló a valódi indokokat, amiért ezrek menekülnek az önbántalmazásba, így inkább csak a saját tapasztalatomat írom le. Véletlenül fedeztem fel az önmarcangolás e fajtáját. Éles kavicsokkal egyre mélyebbre és mélyebbre vágtam magamban gyerekkoromban. Mindössze 7.-es voltam. 12-13 éves. Meg van a saját történetem, de arra most nem térnék ki. A fizikai fájdalmam valahogy mindig a "fellegekbe repített". Könnyen rászoktam és talán sose szokok le róla végleg. Igyekszem megállni, de némely szorongatóbb helyzetben a vágás olyan, mint valami cinkostárs; egy befolyásos rossz barát. Mikor megvágom magam ég a bőröm. Ilyenkor szégyellem magam. De megkönnyebbülök tőle. Néha nem tudok sírni. Aztán megvágom magam, és már nem fojtogat a feltörni vágyó zokogás. Gyakran a falat ütöm ököllel. Inkább magamnak ártok, mintsem másnak. Önveszélyes vagyok, de mivel tudom magamról, így néha tudatosan megálljt parancsolok a dühkitöréseimnek. Van egy pengét ábrázoló nyakláncom. Gyakran hordom. Mégpedig azért, hogy emlékeztessem magam arra, hogy voltam már mélyebben is. Nincs szükségem vágásra. Néha sikerül győzedelmeskednem magam felett, de néha elbukom. Mindenesetre csak akkor értheted meg igazán ezt, ha magad is benne vagy. Viszont soha ne legyél! Mert van kiút, de hosszadalmas és gyötrelmes.

16/L

Családi okok miatt

Naponta sírok ezért...ma az gyik tanár is észrevette hogy bajom van...amúgy az apám tart lelki terrorban már születésem óta, amíg egyutt éltünk vert is elég durván, utána korházba kerultem (ovisan), mert nem ettem, pszihologushoz is jártam...

Most 14 éves vagyok 13 évesen kezdtem el a vagdosást...ma már csak karcolgatok...anyának amikor elmondtam csak azt mondta hogy meg ne lássa még egyszer...

Bocsánat ha kicsit zavaros lett...