Hogyan mondjam el anyámnak?

a lógással az a baj, hogy nagyon bele lehet jönni.. Nekem is volt olyan évem, amikor majdnem évet kellett ismételnem a hiányzások miatt, mert mindig szimuláltam, az orvos kiírt egy hétre, ezt volt - az volt újabb 1-1 hét. Rosszul oltam a gondolatától is annak, hogy be kell mennem.

De muszáj volt, és miután megint elkezdtem rendesen járni, már beleszoktam. Ez egy szükséges rossz. De messze nem olyan rossz, mint amik az utcán történhetnek veled, vagy mint az a bűntudat, amit szerintem érzel, amikor nem mégy suliba. Ez a félév most így alakult, de ez ellen még lehet tenni.

Légy őszinte, ha úgy érzed nem hallgatna meg, írd le minden érzésed egy levélbe, és kérd meg, hogy olvassa el, mielőtt leültök beszélgetni, mert úgy érzed, hogy szóban nem tudnád összefogni a gondolataidat.

Ez még nem tragédia, de ha tovább folytatódik, akkor könnyen kerülhetsz nagy bajokba is. Járj be a suliba, akkor is, ha utálod. És ne töprengj túl sokat ezen kérdésen. Ezt már nem lehet megváltoztatni, ezzel nem tudsz mit tenni, de a jövővel igen.

Légy őszinte és kérj segítséget. Fel a fejjel :)