Miért akadt így ki anya azon, hogy sok a ruhám? Mit csináljak, hogy elfogadja?

Eddig egy szót sem szólt.

Ma hazajött és elkezdett veszekedni velem, hogy mennyi cuccom van, nem igaz, hogy én folyton vásárolok, nem normális, hogy minden a ruháimmal van tele és hogy a szobámba már lépni nem lehet, mert mindenhol doboz van, amik tömve vannak a ruháimmal (vannak szekrényeim, de oda már nem fér be semmi).

Ezt így minden előzmény nélkül.

Nagyon szeretek vásárolni és tudom, hogy túlzásba viszem néha. Nem tudom, miért borult így ki, amikor ha rendelek valamit, ő veszi át, általában látja, amikor megpakolt szatyrokkal jövök haza.

Szóval eddig semmit nem mondott.

Nem tudom, hogy tudnám vele elfogadtatni és megértetni, hogy azért csinálom, mert egyvalami (igazából valaki) nem lehet az enyém és ezért mindent megveszek, ami egy kicsit is tetszik.

Azt mondta, hogy tüntessem el a cuccaimat a szobámból, mert nem állapot, hogy az eddigi csatateret úgy oldottam meg, hogy vettem dobozokat és abba pakoltam mindent, azokat meg betettem az ágy alá meg egy paraván mögé, ami meg nem fért el, azt áthordtam az öcsémhez...De nem tudom hova tenni őket, azt nem engedi, hogy a gardróbját használjam (amit ő nem használ amúgy), több szekrény nem fér a szobámba.

Régebben elég duci voltam, nem tudtam csinosan öltözködni, most pedig örülök, hogy bármit feltudok venni. Ez még nem bűn.