Anya tőlem elfogadja a pénzt, sőt kéri, de nagymamámtól el sem fogadja. Miért?

Én már régen elköltöztem volna. Soha nem fogadnék el lakbért a gyerekemtől. 18 évig az otthona volt, onnantól meg a bérleménye, vagy hogy van ez?

Áhh, lépj le.

Szerintem teljesen normális.

Az én anyámnak is kellett otthon beszállnia a költségekbe, miután munkaképes volt

(nekünk is kellett volna, de mi már addigra albérletben voltunk)

Viszont azért nem kér az anyukájától, mert ő az anyukája, aki eddig mindent megtett azért, hogy a TE anyukád ott tarthasson ahol tart.

Az is lehet, hogy nálatok is régen ez volt a szokás.

Szerintem ne nyavalyogj nagyon, mert egy albérlet, ahol egyedül laksz többe kerül, és ott még kaját is kell csinálnod.

Gondolom itt ugyanúgy mos-vasal-főz anyukád, no meg takarít.. cserébe annyit kér, hogy tegyél le 30at...

1. Egy aprócska tény elfelejtesz: a nagymamád felnevelte őt.

2. Költözz el.

Az még elfogadható, hogy be kell szállnod a költségekbe (bár ha tanulnék is mellette, az én szüleim biztosan nem kérnének egy garast sem tőlem, főleg, hogy a sulit is fizetnem kell)

De az, hogy a nagymamád nem száll be, az már nem igazságos szerintem!

Mort akkor pl. 30éves koromtól én tartsam el a szüleimet, mivel anyám felnevelt?...nyilván egy szülőnek ez a kötelessége, hogy felnevelje a gyerekét mivel nem a gyerek akart a világra jönni, hanem ők akarták a gyereket! Nyilván anyukád egy olyan ember, aki nehezen fogad el bármit is a büszkesége miatt!

Az én anyám még egy almát is unszolva fogad el nagyimtól, meg bárkitől, mert fél, hogy azt fogják gondolni, hogy nem tellik neki rá, ami nevetséges számomra! :)

Az édesanyjával szemben van valamennyi büszkeség a szívében, hiszen amikor fiatal volt, az anyja tartotta el, most akarja neki ezt "visszaadni".

Te viszont, mivel aránylag sokat keresel, ennyivel szerintem nyugodtan támogathatod az életeteket, hiszen megteheted, van rá keret.

Ülj le anyukáddal megbeszélni, hogy hogyan fogjátok(együtt) megvalósítani a terveidet. Szerintem ő csak odáig gondolkodott, hogy nehéz fenntartani a háztartást, azt nem számolta ki, hoyg neked mennyi és mire kell. Üljetek le eg yfinom teával, sütivel kockás papírral ceruzával és számológéppel.

Lehet, hog yúg ygondolja, hogy te adsz 30-at, de ő beszáll a suli/jogsi/nyelvtanulásba.

Vagy szerintem cska nem számolt, azzal hogy neked mire fog kelleni.

Nagymamádat megkérdezheted, hogy segít-e asulit, nyelvet stb. kifizetni. Anyukádnak megmondhatod, hogy gyűjteni akarsz, hogy elindulj majd az életbe. Pl. kezdhetnétek ilyen lakás-előtakarákosságba. Együtt beszéljétek meg, de ne a levegőbe, hanem papíron osszatok-szorozzatok. Ő is az akarja, hogy elérd a céljaidat!

Anyukád szereptévesztésben lehet.

Már sokadszorra írom le: a természet rendje az, ha valaki a szüleitől kap, és a saját gyerekeinek ad tovább. Nem visszaadni kell, hanem továbbadni. Az élet folyamatosság. Úgy tudom meghálálni azt, ha felneveltek, hogy én is felnevelek valaki(ke)t. És így tovább.

Ha a nagymamád segítségre szorulna, és anyukádtól kérné azt, akkor lenne helye a segítségnek. Ha jól értem ez itt nincs. Más kérdés, ha te ott laksz, szerintem is beszállhatsz a közös költségekbe amennyiben van saját jövedelmed. Egyelőre nincs saját családod, ott laksz, miért ne tennéd? Ez is lehet természetes. Ami nem az, és amit szerintem is jól érzel, az a megkülönböztetés. A nagymamád felnőtt ember, ha jól értem nincs is rászorulva a segítségre, és anyukád mégis úgy bánik vele. Ez akár megalázó is lehet a nagymamád számára.