Hogy dolgozzam fel? Mit csináljak, hogy ne rettegjek ennyire?

Még tavaly a gimi szervezett egy buszos utat Angliába,de Bp.-en egy másik gimnáziumból csatlakoztak hozzánk páran.Akkor találkoztam a leghelyesebb sráccal,akit láttam életemben.De nem csak én gondoltam ezt róla...

Jóban lettünk és kicsit közelebb is engedtem magamhoz,mint kellett volna.A 2 hét alatt folyton együtt voltunk,a haverjaival is jól kijöttem.De tudtam,hogy semmi értelme,hogy később is folytassuk a dolgot,mert messze lakunk egymástól.Pedig ő nagyon akarta,még a barátai is mondták,hogy sose látták így viselkedni egy lánnyal,pedig jó pár barátnője volt.

Nem sikerült elfelejtenem,mindenről eszembe jut,mindenkit hozzá hasonlítok.Lehet,hogy ez azért van,mert ő volt az első fiú az életemben,nem tudom.

De Pestre költözök apához (bonyolult,hogy miért) és sanszos,hogy évfolyamtársak leszünk...

Félek ettől az egésztől.

Tartok attól,hogy milyen lesz másik városba költözni,ami teljesen más,mint ahol egész életemben éltem.

Félek az új sulitól,hogy senki nem fog kedvelni.Hogy folyton eltévedek majd,vagy valami.

És itt van a srác is...Kicsit fura lesz azok után,ami történt.

Annyira félek,hogy folyton fáj a hasam és a fejem,ha ezekre gondolok és emiatt alig tudok aludni.

Tudom,hogy költöznöm kell,de akkor is nagyon nehéz...