Miért van az, hogy akármennyire is próbálok nyitni mások felé, a végén mindenki csúnyán otthagy és levegőnek néz?

16 éves lány vagyok, 10. osztályos.

Legfõbb problémám, hogy nincsenek barátaim. Csendesebb típus vagyok, de simán meg is tudok nyilni, ha egy kisebb társaságban vagyok.

Már általános suliban sem voltak barátaim, 9.-ben komolyan el is határoztam, hogy most más lesz, és barátokat fogok szerezni, stb. Egy ideig úgy tűnt, hogy barátok lettünk, én is nyitottam a többiek felé meg ilyesmi, viszont úgy kb. még szeptemberben ahogy végig mentem a folyosón, egy csomó felsõéves csúfolódott rajtam, késõbb az egyik osztálytársam is, sõt, nem egy osztálytársam nevetett ki. Ekkor szokás szerint csökkent az önbizalmam, nem mentem oda azokhoz, akikkel jóban lettem, de õk sem jöttek én hozzám megkérdezni, hogy mi a probléma. Ahogy telt az idõ, egyre visszahúzódóbb lettem, köszönhetõen annak, hogy sok osztálytársam úgy kezelt, mintha büdös lennék, vagy mi. Iszonyúan fajt az egész, de a csúcs egyértelmûen az volt, amikor azok a lányok, akikhez közelebb kerültem valamilyen szinten, õk is kinevettek. Feladtam mindent és most 10.-ben pedig minden folytatódott. Én elhiszem, hogy velem van a baj, de mi? Iszonyúan belefáradtam az egészbe.

A legszebb meg persze egyértelmûen az, hogy megint az lett, hogy van 30 osztálytársam, akik nem is ismernek, és vagyok én, aki állandóan egyedül ül, aki ronda, és aki egyszerüen nem mer oda menni másokhoz, mert minek, a vége úgy is az lesz, hogy kinevetnek.

Bocsi a hosszú szövegért!