Miért csinálta ezt velem? Mit kéne tennem?

A fiú tudja, hogy az Ő "apja" a te apád?

Én a helyedben azt csinálnám, hogy összejövök a sráccal, mint aki nem tud semmit. Előbb utóbb be fog mutatni a szüleinek, hiszen biztos áthív majd magához. Na és akkor apuci szemébe néznék és csak annyit mondanék: csókolom, xy vagyok, örülök, hogy találkoztunk.

Ezzel olyan kellemetlen helyzetbe hoznád, hogy elsüllyedne szégyenében.

Igen, az első jó ötlet.

Amúgy ha tényleg szimpatikus ez a fiú, ne hagyd, hogy a barátnőd ránymuljon, nyugodtan ismerkedj vele te! Még ha nem is akarod az előző javaslatot megvalósítani.

Másrészt pedig én írnék ennek a csodálatos embernek (apukádnak) egy levelet - akár az iwiw-en - amiben leírnám, hogy mit érzek és feltenném a kérdéseimet. Azt nem kell feltétlen tudnia, hogy te a "fiával" időközben véletlenül megismerkedtél!

Ha nem válaszol, akkor marad az első megoldás, de mindenképp próbáld túltenni magad rajta. Sajnos előbb-utóbb te is úgy fogod érezni, hogy nem érdemli meg, hogy beszélj vele (és ezt csak ő sajnálhatja majd).

A helyedben anyukáddal is beszélgetnék. Persze ehhez nagyon fontos, hogy megtaláld a megfelelő pillanatot és ne zúdíts rá rögtön minden kérdést, mert biztos, hogy neki is nagyon nehéz, de nyugodtan mondd el neki, hogy szenvedsz ettől a tudatlanságtól és ezért nagyon szeretnéd, ha megosztaná veled a válaszokat, még ha nem is érted most meg úgy, ahogy egy felnőtt! Biztosan ő is tudja, hogy mástól nem kaphatsz válaszokat!

Kitartás!

Sajnos amilyen "heves" vérmérsékletű vagyok én biztos írtam volna neki azonnal iwiwen, hogy "úgy látszik én már pár éve nem tartozom a családjába"... Átérzem a helyzetedet, én 19 éves vagyok, és a szüleimnek pár hónapja volt egy nagyobb vitája. Teljesen véletlenül tudtam meg, ők hivatalosan azóta sem tájékoztattak a dologról. Elmondhatatlan mi zajlott le a fejemben abban az időszakban, rettegtem, hogy mikor érek arra haza, hogy apu már nincs itthon. Nem könnyű beismerni lassan már-már felnőtt fejjel, hogy valamitől iszonyatosan félek, de a mai napig könnybe lábad a szemem, ha egy hangosabb szót hallok lentről. Rengetegszer gondoltam arra mit tennék, ha elhagyna minket... és őszintén szólva fogalmam sincs. Csodállak, hogy ennyi idősen képes vagy ezt így végig csinálni, mert nyilván nem kis fájdalom lehet ez neked. Nálunk a vita alap témája az volt, hogy apu félrelépett, sajna ha kicsit utána számolok, a te esetedben is hasonló lehetett, és nyilván anyud kitette a szűrét. Persze ez csak feltételezés, de a kisfiú korából elég könnyen kiszűrhető laikusok számára is. :S

Ha tényleg tetszik neked ez a fiú, akkor mond el neki, hogy miért "félsz" ettől a kapcsolattól...(Nem tudom, ő tudja-e hogy jelenleg az ő "apja" a tiéd is) Sajna számolnod kell azzal is, hogy ha összejöttök, akkor vagy apukád szemébe kell nézned néhanapján, amikor a srácnál vagy, illetve gondolj arra is, hogy anyukád hogy érezné magát, amikor megtudja ki is ő valójában. Sok mindent kell mérlegelned. Nem mondhatom meg mit tegyél, de én a helyedben megkérném a barátnőmet, hogy amíg ez lezajlik bennem, addig álljon ki a képből. Beszélgetnék a sráccal, arról ami velem történt, és arról, hogy a képei között, felfedeztem apukámat, és egyelőre nem tudom mitévő legyek, mert jó vele beszélgetni stb stb, de nagyon nehéz. Ha igazán érdeklődik irántad, akkor biztos vagyok benne, hogy megfogja érteni, ha pedig a barátnőd igazi barátnő, akkor ő is!

Bár ez a sztori nagyon durva... annak az esélye, hogy pont apud új nagy fiával fuss össze ffff. Nem irigyellek :S

Szia!

amikor elkezdtem olvasni a magyarázatod a kérdésedhez,hát,mondhatom h. nagyon feldühített!:@

Azt is elmondhatom h. az én apám rosszabb!

én is írtam az apámnak iwiw-en,és mit csinált?nem hogy nem válaszolt,de még ki is törölte magát iwiw-ről!

úgyhogy szerintem az nem jó ötlet h. írj neki iwiw-en,mert ha az utcán találkozva,inkább elfordul tőled,ahelyett hogy félretenné a büszkeségét,és a szemedbe nézne,akkor nem hiszem h. majd így levélbe válaszolni fog neked a kérdéseidre!:S Sajnálom,de ez tapasztalat...

A fiúval kapcsolatban....Hát igazából ez tényleg nagyon ciki helyzet....de ha tetszik a fiú,és úgy gondolod h. jól meglennétek,akkor ne hagyd veszni az "apád" miatt!:D

Végül is nem az igazi apja....sz. semmi köze hozzá h. ti mit csináltok:) Bár az anyja az már más tészta...ha ő rájön,és ellenzi...az nagyon rossz lenne neked/nektek.

De ki tudja? Lehet h. még jól is sül el a dolog!:D

Az anyja nem lát benne semmi rosszat,az "apádat" meg majd' megüti a guta,hogy te majdnem minden délután ott vagy náluk!:DXD

És én is jó ötletnek tartom,azt h. úgy viselkedj mintha nem is ismernéd!:D Ha már ő is így ,akkor te miért ne tehetnéd?

Én úgy gondolom h. egy idő után majd megtörik,és elmond mindent!:)

az én szüleim is elváltak...tudtam mindig h. valami megcsalás lehet a téma.és így is volt!az "apám" megcsalta anyámat!persze én 4 éves voltam ekkor...3 év múlva megszületett az első közös gyermekük:S és ezután rá 2 évvel született egy másik::S

sz. egy cipőben járunk,azzal a különbséggel h. neki nincs nevelt fia,aki egy idős lenne velem....

és még valami! szerintem is beszélned kellene az anyukáddal erről.én is sokat beszélgettem az anyukámmal erről,és hát..még mindig cikis téma,de mindent elmondott,és már egy véleményen vagyunk.Jobb nekünk nélküle!:D Anyud azt mondta h. megtudod mikor felnősz.:) ha most is elutasít mond azt neki h. már majdnem felnőttél,és h. nagyon szenvedsz miadta,ahogyan azt a másik választ adó is írta.!:)

szerintem hagyd az "apád"! NEM érdemel meg téged!Biztos vagyok benne h. csodálatos lány vagy,és h. nagyon hiányzik,és fáj!:):S De úgy gondolom,h. majd idővel,amikor már látja h. kiről maradt le,te már túlteszed magad rajta,és átlépsz rajta,ahogy ő tette azt veled! nehéz ezt most elhinni,én tudom.de így lesz!csak akarni kell!:D

sok puszit,és szerencsét a fiúhoz:D

18.27-es voltam. Az iwiw üzenetet nem tanácsoltam, én csak azt mondtam biztos nem bírtam volna ki, hogy ne tegyek neki szemrehányást, de én ilyen büszke ember vagyok. Persze ismerem aput, tudom hogy olyat válaszolt volna, amitől csak még rosszabbul érezném magam, így kis időn belül lehet megbántam volna. Nem tudom mi visz arra egy apát, hogy a gyerekét ilyen szinten elhanyagolja, én biztos megkeresném. Anyu nem rég mesélte el nekem az ő történetét is. 16 éves volt amikor az apját (papámat) utoljára látta, és 31 évesen kereste fel Ő, azért, hogy nekünk legyen egy nagypapánk. Azóta sincs mindennapos kapcsolat köztünk, de én mindig is szerettem, teljesen nagypapásan viselkedett, játszott velünk, stb... sosem gondoltam, hogy ennyire nem érdekelte anyu.

Hangsúlyozom nem tudom, mert nem vagyok ebben a helyzetben, de én úgy érzem nem tudnám annyiban hagyni a dolgot. Persze nyilván az is más, ha az apukáról csak halvány emlékek vannak, és az is, amikor egyik napról másikra hullik szét a szerető család, amikor már felfogod az elméddel hogy mit is jelent ez. Mindkét esetben nehéz lehet... én nem tudnék nyugodni, amíg válaszokat nem kapnék apámtól.

Kedves kérdező közben arra is gondoltam, hogy lehet egyszerűen csak apud úgy gondolja, hogy anyud teljesen ellene nevel, lehet amikor elváltak útjaik mondott valamit anyud, amiért ő inkább békén hagy téged, nem tudhatod hogy miért nem keres (persze erre semmi sem elég jó kifogás). Ha te mész oda hozzá, és beszélsz vele, és kérdezed meg, hogy MIÉRT... akkor lehet hogy durva sebeket szerzel, és nagyon fog fájni, de az is lehet, hogy legalább részben visszakapod őt. Nem kérdezted anyudat, hogy miért nem veheted fel vele a kapcsolatot?

Érdekes dolgok zajlanak ilyenkor az biztos, elég sokféle ember/szülő létezik, barátnőm apja pl úgy van vele, hogy ha a lánya nem keresi, akkor ő miért keresse? Közel másfél éve nem beszéltek telefonon sem...