Bolond lennék, vagy ez még normális?

Nos, alapvetően nem vagyok az a visszahúzódó lány, sőt (Nem arra kell gondolni, hogy ők nélkül belekötnék bárkibe is.). Sok barátom van, haverom, bárhova megyek, biztos lesz, valaki, akivel összebarátkozom, de szerintem vannak sokan, akik nem bírnak, csak nem mondják a szemembe. A tanárok vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon utálnak. Ha valami csapat van, a vezető nem én vagyok, de valahogy mindig megkérdeznek, vagy mégis én (is) irányítom a dolgokat. Sokan mondták már, hogy velem valahogy nagyobb biztonságban érzik magukat, ha valahova megyünk, mint ha más lánnyal lennének (buli, este valahova, stb.. ). Még ha sokszor köcsög is vagyok, akkor is megpróbálok segíteni annak, akinek látom, hogy segítség kell, vagy annak, aki megkér. Én általában soha senkinek nem mondok el semmi lényegeset, amíg én mindenkiről tudok majdnem mindent. (Nem mondanám vissza senkinek.) Mégis Mindenki rohadtul 'erősnek' tart, egyszóval arra soha nem gondolnának, hogy nekem is vannak problémáim. Most, hogy tudjátok, hogy nagyjából milyen vagyok, így talán könnyebb válaszolni. Nagyon zavar, ha valaki túl közel jön hozzám. Nem tudom miért, de főleg az, ha hátulról (pl tanár órán). A másik az, hogy nagyon szarul vagyok 'álló' tömegben. Úgy nem, hogy ha a tömeg mozog, megy, vagy nyílt téren sem, de ha zárt térben a tömeg közepén, akkor úgy érzem, mint ha minden 'menekülési útvonalat' elzártak volna. Ezeket általában senki sem veszi észre, mert türtőztetem magam, de akkor is rossz. Szerintetek bolond lennék, vagy ez normális? Mit tehetnék ezek ellen? Sajnálom ha hosszú lett:)