Csak köztünk alszik nyugodtan. Meddig elfogadható ez?

Szerintem nagyon-nagyon-nagyon maximum 5 éves koráig.

Nekünk a kezdetektől fogva külön kiságyunk volt, ha éjjel felébredtünk/rosszat álmodtunk akkor anyu odajött, megnyugtatott betakargatott, de maradtunk szépen a helyünkön.

Hidd el, hogy egy idő után nyugodtan fog aludni egyedül is. Kamaszkorban (kérdésed kategóriájából következtetve) nemhogy nem elfogadható, de nem is egészséges, ha veletek alszik. Lassan felnő, miért csak most kezdetek el ezen gondolkodni?

Sajnos ha ehhez nem szoktatja valaki a gyermekét az 1. naptól fogva, akkor addig lesz ez, amíg ő így akarja. Ez lehet 1 éves kor, de lehet 6 éves kor is.

Így nyer mindig bizonyságot, hogy mégiscsak jó dolog első naptól saját szobába szoktatni.

Egy csecsemőnek nincsen még kialakult képe a világról, nem tudja mi a jó neki amikor megszületik. Neki az lesz a természetes, az lesz a jó, amit a szülei az első perctől tesznek. Ha magatok közé fektettétek, neki ez a természetes!

Utolsóval teljesen egyetértek, nekünk az első naptól kezdve külön szobában-külön ágyban alszik, max akkor alszik köztünk, vagy én alszok vele, ha lázas beteg.

A hétvégén nem volt itthon a férjem és együtt aludtunk a mi ágyunkban, tök nyugtalanul aludt, éjfélkor átvittem a helyére, ott teljesen nyugodtan aludt tovább. :)

Nagyon-nagyon nehéz lesz "kiszokatni" az ágyatokból.

Nem mondanám teljesen normálisnak , de én 13 éves vagyok (lány) és amikor pl. nagy vihar van akkor előfordul hogy köztük alszom el.

De ilyen egyre kevesebbszer van :) és habár nehezen férünk el és senki sem alszik jól de ha esetleg szomorú vagyok megnyugtat az a tudat hogy mozdulni sem tudok mert ők sziklaszilárdak :D

Sejtem, hány éves lehet a gyerek.

Olvastam egy kísértetiesen hasonló kérdést, miszerint egy 15 éves fiú saját magát "túlságosan élénk fantáziájú"-nak jellemez, és ezért nem mer egyedül aludni, mert retteg a sötétben.

Van több megoldás is, ebből kettőnek a fokozatosság a lényege, egynek nem annyira.

Szóval elkezdhetnétek fokozatosan. Ezek szerint tud egyedül aludni, csak rosszabbul, meg TV-vel. Akkor aludjon úgy. Egy idő után annyira fáradt lesz, hogy ugyan még TV mellett, de olyan jókat fog pihenni, hogy csak na. A szervezet nem saját maga ellensége, ha valamire szüksége van, azt ahogyan egyre sürgetőbb a kényszer, "megszerzi". Szóval ahogy egyre fáradtabb a gyerek, az idegrendszer egyre mélyebb álmot fog "parancsolni". Aztán akár már a TV-t is lehet időzíteni, hogy kikapcsoljon, mert ha egyszer elaludt, akkor aztán ágyúdörgésre sem fog felkelni :) Ilyen éjjelifény is maradhat bekapcsolva. Bár én a helyetekben továbbmennék, hogy minden nélkül tudjon aludni. Mert ugyebár mi lesz, ha valahol nincs TV, és/vagy nem tudja bedugni a kislámpát. Utóbbit még tud vinni elemeset, de mi van a TV-vel? Azt nem cipelheti mindenhová :D Szóval így szépen fokozatosan le kellene szoktatni. Nem durván, mindig szépen kedvesen elmondani neki, hogy nyugodjon meg, nem történik semmi stb. Esetleg kezdetben Nervenpflege-vel rá lehet segíteni. De ez már csak legvégső eset.

Másik ha elmész vele szakemberhez. Ő vagy az önérzetére tud majd hatni (idős vagy te ahhoz, hogy félj egyedül a sötétben), vagy sikerül kideríteni az eredeti problémát, és utána vígan alszik a gyerek.

Harmadik és egyben legdrasztikusabb megoldás: elküldöd koleszba :D

Ezzel az a baj, hogy vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul sülhet el, és ha utóbbi következik be, akkor örökké hibáztatni fogod magad, hogy tönkretetted a gyereked lelkivilágát.

Valamit lépned kell, beszéld meg a fiaddal, mert ez így nem állapot, ez mondhatni az egész életére kiható hátrány.