Teljesen magam alatt vagyok! Fontos!?

Most kezdtem a kilencediket egy erős iskolában.Mindig is nehezebben illeszkedtem be,szoktam meg az új környezetet.A múlthetem katasztrófa volt,kb. minden reggel meg este sírtam.Mostanra már érzek javulást,nem nagy mértékben,de lassacskán igen.Érdekes módon az iskolában viszonylag jól érzem magam,itthon sokkal rosszabb.Pedig régebben,vagyis még a sulikezdés előtt szerettem itthon lenni.Először is ti mit tennétek annak érdekében,hogy jól érezzem magam itthon?Mit mondogassak magamnak,hogy ne sírjak?Vagy nálatok ez,hogy volt?

Ami problémám még előjött,hogy egyszerűen nem akarok tanulni.Nem mondom,hogy régebben juj,de imádtam,de most amit művelek...Az általánosban végig kitűnő voltam,felvettek egy tök jó suliba,amit ÉN AKARTAM,és most itt vagyok...Ez is teljesen kikészít.Hozzátenném,hogy állandóan csavarognék,nem barátnőkkel,hanem a tesóm barátnőjével,anyuval.A tesóméknak van egy gyerekük,akit imádok,és konkrétan egész nyáron vele voltam,és most baromi nehéz visszaállni. Mi a megoldás szerintetek?Persze tudom,hogy ez valamilyen szinten csak hiszti,mert

1.éjjel-nappal,ha kell,ha nem úgyse fogok tanulni,még akkor se ha nem leszek 5-ös

2.jó agyam van,2 óra alatt simán végzek

3.a kisbabát bármikor meglátogathatom,10 percre laknak tőlünk

és még sorolhatnám.De ez nem vigasztal,és ez a nem akarás meg úgy általában az egész teljesen felőröl!!Ha bemennék apukámhoz a munkahelyére (saját családi vállalkozás),és ott tanulnék az megoldás szerintetek,vagy mit gondoltok?Ja,és nagyon jó családi háttér,tesómékkal és anyuékkal is szuper a kapcsolat,jólét stb. minden megvan,csak én ne csinálnám ezt,mert már anyuékat is tönkreteszem ezzel,hogy minden reggel,meg délután kivagyok...

Meséljetek,hogy nektek,hogy volt,vagy bármi!

Előre is köszönöm,15/L