Miért hiszi sok kamasz magáról, hogy Ő "különleges és más mint a többi"?

Ez egy hülye kérdés. Minden ember egyedi. Most persze ebbe bele lehet kötni, hogy a mexikóban élő xy-nak pont hasonlóan alakult az élete a tiédhez, sőt ugyanazokat a dolgokat szereti, de hát na...

A kamaszok azért hiszik ezt, mert önmagukat keresik. Életükben először elgondolkodnak a saját jellemükön, életcéljaikon és akkor nagy csodának tűnik hirtelen, hogy jéé, ő ebben nem úgy gondolkodik, ahogy a többiek. Aztán később rájönnek, hogy ez normális, akkor már nem mondogatják, hogy mások, mint a többiek.

A külsőt, viselkedést, hozzáállást (ami most átlagosnak számít) részben a hasonló családi körülmények (környezet), részben pedig a divat formálja. A fiatalok próbálnak beilleszkedni, hogy így jobban elfogadják őket.

Miért te mi alapján jelentheted ki, hogy nem vagy különleges?

ezeket hívják nárcisztikusnak elvileg

15f

Korral jár.

15 éves vagyok, és én is azt hiszem magamról, hogy különleges vagyok, sőt, még igazolni is tudom magamnak, hogy ez így van, de azt hiszem ez csak a kamaszkor miatt van. Valószínűleg nem vagyok annyira más, mint a többi kortársam.

Mellesleg a kamaszkorban nem ritka a "depresszió", a melankólia, a szomorúság, a semmi miatt szenvedés, és ezekkel együtt jár az "engem senki se ért meg" című monológ ismételgetése.

Erre az egyetlen logikus magyarázat egy kamasz számára az, hogy mindenki máshogy gondolkodik, mint ő, ezért nem fogják fel, mit is szeretne közölni a világgal.

Ez mind saját tapasztalat, észreveszem magamon ezeket.