Hogyan tudnám az anyámmal megértetni, hogy üvöltözéssel meg fenyegetéssel nem ér el semmit, úgyhogy be is fejezheti ezt az egészet?

Az utóbbi 2 évben eléggé megváltoztam és elkezdtem bulizgatni.Nem bírom,ha unalmas a hangulat,ezért mindig feldobom valahogy és bárkivel megtalálom a közös hangot,ha jó fej.

Csak anya nem annyira szereti,ha jól érzem magam.

Mindig veszekszik velem,hogy miért iszom (csak jó szokott lenni a hangulatom,nem a sárgaföldig megyek),miért tűnök el itthonról,miért nem segítek neki,miért öltözök úgy,mint valami ribi (hát bocsánat,hogy 40 fokba nem garbóba mászkálok),honnan van pénzem,stb.De ezeket nem úgy mondja,mint a normális emberek,hanem úgy,hogy zeng az egész ház.

Meg fenyeget,hogy elküld vidékre a nagyanyámékhoz,mehetek intézetbe,ha ilyen vagyok és hasonlók,de tudom,hogy úgyse tenne semmi ilyesmit.Ha meg dicsekedni kell másoknak,akkor én vagyok a szeme fénye,aki versnyekere jár,nyelvvizsgákra készül.

Elegem van már,hogy mindig ezeket kell hallgatnom,amikor itthon vagyok.Hogy értessem meg vele,hogy álljon le,mert ennek semmi értelmes és csak magát fárasztja vele?