Kamaszok! Mi a legnagyobb problémátok az életben?

A legnagyobb,hogy nem tudom eldönteni gimnázium után mégis, mi a lóturót csináljak, pedig hamarosan érettségi...nincsenek céljaim, nem vagyok semmiben sem kiemelkedő vagy tehetséges.

18/L

-szociális fóbiám van (néha előjön,néha nem)

-1hónpba 2napot vagyok együtt apával,pedig nagyon szeretem

-nemzeti dohánybolt

-nemtudok esténként aludni,mert mindig agyalok

-nemtudom megálni,hogy ne vagdossam magam

-nem segít a pszichológus,nem fogok megggyógyulni

16l

-a legjobb barátnőmmel nagyon eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben

-a legjobb fiúbarátom elhanyagol most már a barátnője miatt...pedig ha nem lettem volna vele akkor már jó párszor meg is csalta volna a csajt még a kapcsolatuk elején. na meg hol volt még ez a lány amikor én beszéltem le ezt a barátomat az öngyilkosságról? na hol? sehol nem volt még...én voltam vele. én mentem le hajnalok hajnalán is beszélgetni vele..csak egy szavába került...és most ő hol van nekem? szinte sehol.

- megismertem egy srácot(a fiúbarátom mutatta be), aki össze-vissza hazudozott..én meg elhittem, hogy szeret. lefeküdtünk egymással és most könyöröghettem, hogy legalább ezt ne mondja el a haverjainak akik elég pletykásak...(mert amúgy elmondaná!:( )..megbíztam benne de ennyit erről.

-félek a közelgő nyelvvizsga miatt

-apámmal nem tartom a kapcsolatot(bár ez nem is igazán probléma..megszoktam már)

-nem tudom mit kezdjek a jövőmmel..semmi célom sincs:/ persze szeretnék egy jó állást, de még elképzelésem sincs arról, hogy mit is szeretnék dolgozni:s

Legszívesebben itt hagynék mindent..és elmennék csakis anyukámmal jó messzire! Szerencsémre ő is elmenne..szóval már csak bele kéne vágnunk...

- a legjobb barátnőm lehet, hogy el fog költözni Pestre (pécsi vagyok)

- a legjobb fiúbarátom 100%, hogy elköltözik Pestre

- nagyon kevés barátom van, mert az emberek nagy része furcsának tart (kevés embert szeretek, makacs vagyok, és sokszor úgy vagyok bunkó, hogy én nem is veszem észre)

- régen kövér voltam, mostanra sikerült lefogynom, és hiába látom a mérlegen, hogy normális a súlyom, hiába mondja mindenki, hogy jó alakom van, amikor tükörbe nézek, legszívesebben elsírnám magam

- az elmúlt fél évben rengeteg hidat égettem fel magam mögött, főként az osztályomban, emiatt félek a szeptembertől

- 11.-es leszek, és félek a továbbtanulástól

- jogász akarok lenni, de félek, hogy nem tudok összeszedni 465 pontot és fel kell vennem a diákhitelt, amit majd az unokáim is fizetni fognak

- még mindig közös szobám van a húgommal, és anyámék szeretnének elköltözni, de nehéz belefogni a dologba

16/L

- Hiába mondom azt, hogy nem félek, nagyon parázok attól, hogy milyen lesz majd szeptemberben a gimi és a koli. (9.-es leszek)

- Nagyon tartok attól, hogy majd cikizni és piszkálni fognak a gimiben.

- Attól is félek, hogy nem tudok majd megfelelni legfőképpen Anyukámnak, mert Ő azt akarja, hogy az osztály legjobb tanulója legyek; én meg csak azért akarok tanulni, hogy tudjam, amit tudni kell; és új suli, szóval parázok, hogy nem sikerül tartanom az eddigi szintemet, mert már Anya egy négyesért is üvöltözik.

- Anyukám öltöztet. Úgy értem, mindig beleszól abba, hogy mit vegyek fel. Meg úgy amúgy is, mindig ő vesz nekem ruhákat, hiába megyek én is vele.

- Anya nem engedi, hogy ritkítsak és leengedve (na, jó nem ebben a hőségben) hordjam a hajam.

- Anya soha nem enged el sehova. Pedig nem bulizni szeretnék járni, csak kicsit talizni a barátokkal.

- Anya mindig kiabál velem, és semmilyen szabad vélemyént nem hagy nekem. Elpusztítja a saját gondolataimat, nem lehetnek.

- Apum le se szar. Tényleg, mintha nem is léteznék.

- Az öcsém folyton akadékoskodik, úgy beszél velem, mintha a seggébe teleltem volna. Most lett tizenhárom éves, de olyan kis rafinált, mindig elmegy itthonról cigis lányokkal és hülye fiúkkal bandázni.

- Egy szobám van az öcsémmel, és nem tudok normális valamit csinálni, mert folytan csak azt hallom, ahogy Skype-on ordibál a többi eszement haverjaival, nem mintha nem találkozna velük eleget... -.-"

- Kövér vagyok. Már úgy értem, van rajtam egy kis felesleg, de nem tudok mit csinálni, mert nagyon szeretek enni. És hiába mondom Anyának, hogy hadd menjek sportolni (legalább futni), nem enged (!!???) 164 centi/62kg vagyok.

Anyukám is kicsit duci, lehet, hogy öröklődés miatt van így. Nem vagyok túlsúlyos, csak a hasamon, és a combomon van egy kis husi. De nem nagyon szeretem. A hányatáson is gondlokoztam már.

- Csúnyának érzem magam.

- Még egyetlen srác sem nézett rám úgy mint egy lányra szokás. Sőt, sehogy nem nézett rám. Félek, hogy ez a jövőben is így marad.

- Anya mindig kiabál, hogy annyit ülök a gép előtt, és hogy álljak fel végre, de amúgy ha elmegyek egy kicsit a géptől, akkor semmit sem tudok csinálni, mert éppen elromlott a tévénk, és a kapun kívűl meg nem mehetek.

- Én inkább afféle tornacsukás, csőfarmeres lány vagyok (legalább az alapvető, saját stílusom az), de Anya mindig ilyen hülye fidres-fodros nőcis cuccokba öltöztet.

- Nem vagyunk valami jól anyagilag.

- Nincsenek igaz barátnőim, olyan, akikre mindig számíthatok.

- Mindig belémkötnek, pedig mindent úgy csinálok, ahogy a másik, és egyszerűen nem értem, miért utálnak ennyire.

- Nagyon is adok mások véleményére, és annyira foglakoztat, mit gondolnak mások.

- Szemüveges vagyok, és bár azt mondják jól áll, én nem érzem úgy.

- Úgy érzem csak én vagyok az egyetlen normális ember a családban. Nagyon kiborít.

- Mindig fáj a fejem, vérproblémám van (úgy értem vashiányos vagyok), és mindig szédülök.

- Sok a hülye p*csa, akiik azt hiszik, hogy attól, hogy jó alakjuk van, meg csinosak és apuci mindent megvesz nekik, körülöttük forog a világ.

- Már egy ideje szemezek a konyhakéssel, és amikor összejön minden, úgy érzem abban a pillanatban használni tudnám.

... összejött egy szép kis lista...