Mit tudok tenni ilyen esetben?

Gondolom a szüleid elég fáradtak mire haza érnek a munkából. Próbálj hétvégére vagy például most a hosszú hétvégére valami kirándulást vagy sétét megszervezni, hogy mindenki ráérjen. Szépen lassan apránként próbáld rávenni a családodat, hogy kimozduljanak otthonról.

És próbálj meg barátot találni magadnak osztálytárs, vagy szomszéd gyerek.

Szerintem ne azzal foglalkozz, hogy más punnyad-e vagy sem, hanem az érdekeljen, hogy neked jó-e így?

Ha nem, azon csak te tudsz változtatni.

Családot, rokonokat ugyan nem választhatunk, de barátokat igen. Ha van a lakóhelyeden lehetőség mindenképpen próbálj ki valami szakkört, vagy klubot, ami kicsit is szimpatikus. 14 voltam mikor elkezdtem karatézni, életem legszebb 5 éve volt, fantasztikus csapat rengeteg közös edzésen kívüli program, igaz barátok. Ezenkívül egészséges is voltam, és mindenki irigyelt a suliban hogy milyen alakom van- nem pálcikaláb :) pedig vékony vagyok. Szóval csak ajánlani tudom, pláne ha fiú vagy. Sportolj ha csak teheted, akkor is ha most úgy érzed nem vagy elég erős hogy elkezdd, első néhány alkalommal én is majdnem elájultam annyira izgultam, de aztán rájöttem hogy milyen jó hogy belevágtam, és már én segítettem az újaknak, mert tudtam hogy mit élnek át.

Nem könnyű..., azért néhány alternatívát megemlítenék.

Én azt javasolnám amit már más is ajánlott, hogy próbálj magadnak találni olyan elfoglaltságot amivel szívesen foglalkoznál. A legtöbb városban vannak olyan fiatalok részére szervezett foglalkozás, ahol szívesen látják a hozzád hasonló gyermekeket.

Nem tudom hány éves vagy? Pl. ha otthon ez a megszokott és te szeretnél ebből kitörni, akkor érdemes megfontolni, hogy olyan középiskolát vagy főiskolát keress, ahol van kollégium. Ez egyrészről bizonyos kötöttségekkel jár, ugyanakkor sok új kapcsolattal, tapasztalattal, lehetőséggel is.

Továbbá ajánlanám, hogy keress fel olyan szakembert aki mediációval foglalkozik. Ez általában a legtöbb családsegítőben és gyermekjóléti szolgálatnál is INGYEN elérhető szolgáltatás. (Ez egy konfliktus kezelési technika, ahol az érintettek maguk keresnek megoldást a problémáikra.) Ha Kecskeméten vagy környékén laksz, akkor ebben én is tudok segíteni.

Azért egy próbát az is megérne (és ez legyen az első!!!), ha jeleznéd a szüleidnek ezt a problémát (ha még esetleg ezt nem tetted volna meg). Fontos a nyílt kommunikáció, tehát hogy ne mellé beszéljetek, ne vádaskodjatok, ne arról beszéljetek, hogy ki, és mit csinált eddig rosszul, hanem hogy a jövőben miként lehetne ezen segíteni stb. Mond el nekik nyíltan, hogy téged megvisel ez a jelenlegi helyzet, mert ...., ezért szeretnéd ha megoldást keresnétek közösen, és esetleg valami kompromisszumos megoldást is kereshetnél, hogy te mit ajánlanál cserébe.

Ha további kérdésed lenne vagy esetleg úgy gondolod, hogy tudok valamiben segíteni, írj nyugodtan.

Énis így vagyok.Szerencsére nyáron voltam egy táborban, azóta pedig minden héten találkozunk.De ennél érdekesbb dolgok velem sem nagyon történnek. :(

14/L

Bíztatnálak, hogy azért tegyél egy próbát, és keress fel egy mediátort, aki segíteni tud.

Egy másik hozzászólásomban is leírtam már, hogy sokszor azért nem cselekszenek az emberek, mert már előre fejben lejátsszák, hogy SZERINTÜK mi történne. (de ha meg sem próbálod, akkor nem tudod, hogy valóban úgy történne-e?) Tehát ne félj attól, hogy anyukád nem menne el veled egy ilyen mediációra.

Sok éves családgondozói tapasztalat alapján mondom, (és mint mediátor) hogy még nem találkoztam olyan szülővel, aki ne szerette volna megoldani a problémát, ahol a gyermek partner volt. (Mert ha nemet mondana, akkor pont azt erősítené, hogy "mint szülő nem jól működik", hiszen a gyermeke csupán annyit kért, hogy beszéljék meg a problémát, és ő még erre sem képes. Ezzel az emberek nem szeretnek szembesülni.)

A nehézséget inkább az szokta okozni, hogy valamelyik fél elinduljon és segítséget kérjen egy külső személytől (ebben az esetben valószínűleg neked kellene megtenned ezt a lépést). Nálunk, úgy értem Magyarországon nincs meg ennek a kultúrája. Sokan kudarcnak élik ezt meg, és azt gondolják, hogy ha maguk nem tudják azt megoldani akkor egy idegen miképp segíthetne...

Nos a mediáció pont erről szól, hogy maguk oldják meg a problémát, csupán a folyamatban kapnak segítséget, nem pedig megmondja nekik valaki, hogy így vagy úgy kell(ene) ezt megoldani.

Ha belegondolunk, akkor nem véletlen ám az sem, hogy fejlettebb kultúrákban, már szinte sikk ilyenféle szakemberhez fordulni, (és ott elég borsos áron érhető el, ami nálunk akár ingyen is) mert sok energiát, időt, stb. takarítanak meg azzal, hogy a probléma megoldásban segítenek, és több idő, energia, stb. marad másra.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy a probléma felismerése és a segítségkérés is már nagy dolog egy gyermektől, érett gondolkozásról vall.

Én mindenesetre biztatnálak, hogy tegyél egy próbát a mediációra, hiszen csak egy okot írj amiért nem érdemes megpróbálni!