Mit tegyek ilyen esetben? Kire hallgassak?

Anyukám azt akarta, hogy ügyvéd legyek, de engem nem érdekelt. Azt mondta, akkor takarodjak el dolgozni. Beiratkoztam gazdasági egyetemre. Amikor kiderült, hogy felvettek, óriási balhé volt. Az 5 év alatt egy fillért nem adott könyvekre, se ruhára, igaz, nem is kértem. Elmentem tanítani, korrepetálni suli mellett, abból vettem meg mindent.

Persze, rokonoknak mindig előadta, hogy milyen nehéz kifizetni az egyetemi tanulmányaimat, meg hogy a fizetése nagy része arra megy el.

Jól tanultam, ösztöndíjat kaptam, részt vettem pár versenyen is, ahol a jó helyezésekért emelt ösztöndíjat kaptam.

Az államvizsga előtt sikerült munkát kapnom, így mielőtt végeztem volna, elköltöztem otthonról.

Nem bántam meg, hogy így döntöttem.

Plusz az egyetemen megismertem egy nagyon kedves, udvarias fiút, akivel 3 éve házasok vagyunk :)

Ne add fel az iskolát mert ő úgy gondolja nem engedheti meg. Ahogy az első hozzászóló is csinálta meg lehet oldani. Ne is vedd fel. És biztosan sikerülni fog csak akarni kell. :)

Nem értem az ilyen szülőket egyébként. Az én lányomtól az iskola lenne az utolsó amit megvonnék. Neki legyen jobb h ne kelljen majd úgy élnie mint amit én "biztosítottam" neki. Mármint ha neki gyereke lesz legyen egy jó diplomája és biztos jól fizető állása. Most mit vár anyukád? Leérettségizel és mész mondjuk egy kocsmába életed végéig gürizni alamizsnáért???? Igenis jelentkezz arra az egyetemre. A tanárnőd biztos segít majd milyen lehetőségek vannak ösztöndíjra, rászorultsági alapon kérhető kedvezményekre stb. Nem tudom most ez h megy de vannak megoldások. Sok sikert hozzá. De az is lehet h idővel anyukád véleménye is megváltozik. Próbálj vele erről sokat beszélni. Olvass utána h mennek ezek a dolgok és magyarázd el neki h mibe kerülne ez.

De mégis hogy gondolja az ilyen szülő?Csak a saját akaratát szeretné,de nem a gyerekét,csak azzal foglalkozik h ö mit szeretne,miközben megy a kamu duma h csak a gyereke javát akarja!

Az ilyen szülöt elküldeném a halál retkes f'szára!!!!!!!

Nekem két éve még középsuliban kellett szakirányt választani, ami nagyban befolyásolja a továbbtanulást, szóval lényegében ott dőlt el hogy "mi leszek ha nagy leszek". A kép opció a közgazdaságtan és az informatika (programozás) volt. Látni kellett volna micsoda viták voltak... Engem a programozás érdekelt, de szüleim csak azt hajtogatták, hogy abban nincs biznisz, meg hogy lányként hogy gondolom ezt, meg hogy az "kapa-kasza kerülő" foglalkozás, meg hogy a gazdasági mennyivel jobb. Pedig ez aztán tényleg nem került egy fillérrel se többe, ugyanazon suliba jártam, más órákra kellett csak beülnöm. Ők egyszerűen nem akarták. Aztán megmondtam itthon, hogy nekik ettől semmi nem lesz rosszabb, úgyhogy progit fogok tanulni, és kész. :D

Ugyanez volt most pár hónapja, egyetemre való jelentkezésnél. Nem állunk rosszul anyagilag, de kijelentették hogy nem mehetek Pestre. (Ha gazdaságit tanultam volna, akkor nyilván gond nélkül engedtek volna :DDD )

Szóval minden tőlük telhetőt megtettek hogy ne tanulhassak programozást, amit szeretek. De annyiszor összevesztünk ezen, hogy szerintem látták rajtam, hogy tényleg akarom, így végül oda jelentkezhettem ahova szerettem volna. :)

Amúgy az első válaszoló jól leírta, mi a teendő akkor, ha a pénz a gond. Nehéz így, de megoldható.

Szóval: küzdj!

Ha tanár szeretnél lenni, legyél az, hiszen az osztályfőnököd is elmondta: sok az állami hely, plusz a hátrányos helyzeted ezesetben pozitívum lehet. A kolesz is jó ötlet, pláne, hogy a te helyzetedben - mondhatni - természetes. Ha ezt anyukád megértené, látná, hogy a felsőoktatás nem fogja az ő pénztárcáját tovább soványítani.

Tanulj! Ha a végzett pedagógusoknak csak a fele lenne olyan elhivatott, mint most te, nem ott tartana az oktatás színvonala, ahol most.