Kamasz lányok, láttatok már fiút sírni? És megvigasztaltátok?

Igen, a legjobb barátomat... Valamin nagyon kiakadt, én meg átöleltem és együtt sírtunk tovább (elég sírós tipus vagyok, mindenen bögök :D )

Egy ötödikes kissrác (kicsi Norbika) aki beverte a fejét, én meg odamentem hozzá (akkor volt 5.es, én meg 8) és vígasztaltam. Aranyos volt. :)

Ja, tudom, ez egy kétéves kérdés, de ha már idetévedtem, meg is válaszolom.

Alsóban legalább annyi fiú sírta el magát nálunk havi szinten, mint lány, szóval láttam őket "párszor", de egy konkrét eset sem maradt meg. Nyolcadikban egyszer egy raccsolós osztálytársamat poénból - mert olyannak ismertem, aki lazán veszi az ilyesmit - megkértem, hogy szavalja el a 'répa, retek, mogyoró' kezdetű mondókát, és hiába tiltakozott, sok más jelenlévő is elkezdte csesztetni vele, mire felment benne a pumpa és elsírta magát. Nem volt pofám odamenni vigasztalgatni, annyira szar érzés volt, sosem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul fog esni neki. A mai napig szégyellem magam miatta.

Kilencedikben egy jó haverom meglátta smárolni egy buliban a csajt, akibe bele volt zúgva, és el is törött a mécses nála, mikor négyszemközt voltunk. Természetesen megvigasztaltam, és az este további részén is vele voltam többnyire.

Aztán tizedikben az osztályból ketten jártak egymással, de mivel a srác családja átköltözött egy másik országba (sőt, másik kontinensre), kénytelenek voltak szakítani. Nem sok mindenkivel volt jóban a gyerek az osztályból, velem viszonylag igen. Volt ott sírás aznap, mikor tudatta a barátnőjével a hírt. Próbáltam elterelni a gondolatait kisebb-nagyobb sikerrel, ha ez vigasztalásnak számít.

Talán voltak még hasonló esetek, de hirtelen ennyi ugrik be.

17/L