Hogy kérdezzem meg anyát?

Jaj, de jó a kérdés! Visszahoztad a kamaszkoromat. :)

A melltartóra már nem emlékszem, hogy hogyan jött szóba köztünk, de szerintem anyukámtól kaptam az elsőt, ami egyébként nem tartott semmit, inkább ciki volt, mint jó, de utána pár hónappal már nem volt gáz újat venni. Szóval ezt a részét megúsztam.

A szőrtelenítéssel én is megküzdöttem. Azt hiszem, nem is mertem megmondani, otthon titokban kölcsönvettem az epilátorát, és nekiestem a lábamnak. Ez ugye marhára fájt, és nem értettem pontosan, hogy melyik alkatrész mire való, úgyhogy pár perc után felfüggesztettem a dolgot. Viszont, mivel már elkezdtem, muszáj volt kezdeni valamit a helyzettel. Úgyhogy mondtam neki, mikor hazaért, hogy szeretnék szőrteleníteni. Sokkal jobban fogadta, mint gondoltam, megmutatta a borotvát, epilátort, hideggyantát, aztán vett nekem egy saját epilátort, azóta is azt használom.

A szemöldökömmel sosem volt komolyabb gondom, mindig csak pár szálat kellett kiszedni ahhoz, hogy normálisan nézzen ki, arról nem is szóltam neki, csak néha kölcsönvettem a szemöldökcsipeszét. Nem is tudom, hogy feltűnt-e neki. De ha nagyobb változtatás kellett volna, akkor előbb-utóbb biztos rászántam volna magam, hogy megkérdezzem, hogyan kell. Mert ugye minél tovább húzom, annál cikibb a suliban.

Ne izgulj, mondd el neki, valószínűleg mosolyogni fog egyet, lehet, hogy már régóta várja, hogy egyszer csak megkérdezed már. Bátorság. :)

ne félj megkérdezni :) én olyan 13 körül voltam mikor kaptam anyutól melltartót, addig ilyen toppokat hordtam. szőrtelenítésnél csak mondtam neki, hogy le szeretném szedni a lábamról, vettünk borotvát, és leszedtem. ennyi :) szemöldököt is ugyan így vezettem fel. ne félj megmondani neki, számít rá, hogy előjössz majd ezekkel. :)

16/l