Szülők! Mit csinálnátok kamasz 15-18 éves gyereketekkel, ha elhízott lenne?

Én csak a saját tapasztalatomat tudom leírni...

15 évesen (és 18 évesen is) kövér voltam. Szegény anyukám le akart fogyasztani..még futni is elvitt. Nem sikerült neki, enni jobban szerettem. Egészen addig, amíg én nem akartam igazán, csinálhatott meg főzhetett ő akármit. Megvettem a suliban a csokit, ha otthon nem kaptam. Aztán egyszer csak tetszeni akartam, barátot akartam és lefogytam. Azóta is tartom a súlyom. Próbálkozni persze lehet, de ehhez mindenképpen a gyereknek is akarnia kell.

Megfelelő étrend, sok sport. azt mondjuk nem értem, hogy miért csak akkor tűnik fel, hogy elhízott a gyerek, amikor már elhízott? Nem egyik napról a másikra lett olyan.

Ja, és zsebpénzt nem kell neki adni, akkor nem veszi meg máshol.

Négyes: ez nem arról szól, hogy hogy akar kinézni, hanem az egészségről.

A legfontosabb szerintem a példamutatás. Ha a szülők el vannak hízva, akkor ne várják el a gyerektől hogy diétázzon. Példát kell mutatni: étkezzetek otthon egészségesen, járjatok el sportolni.

A legjobb amúgy ha valakit már egész kisgyerek korában beiratnak sportolni, így megszereti, hozzászokik, és nem lesz soha kínszenvedés. Kamaszkorban, elhízottan belevágni futni nagyon nehéz.

Én is csak magamról tudok írni, bár én "csak" túlsúlyos voltam, és 13 évesen észheztértem, 14 évesen már pálcika voltam.

Ha nem akarja, akkor nem fog menni. Bár nekem nem próbáltak segíteni a szüleim, mert nem voltam még túl súlyos eset, orvosok sem szóltak, hogy kisebbnek kéne lenni.

Egyébként én csak egészséges ételeket főznék, tízórait magam csomagolnék, mert az adott pénzből kitudja milyen szart venne.

Hétvégén bulizásra csak a belépőre adnék pénzt, ha pedig nem bulizni megy, akkor csak annyiba amennyibe kerül mondjuk egy kávé vagy egy szelet pizza (egy szelet belefér, ebéd helyett/ként)

5-ös

Hiába íratod be sportra, ha ő nem fog járni rá. Hiába mutatsz példát, ha őt nem érdekli, mert olyan korszaka van, h amit a szülő mond, már csak azért sem.

Hiába készíted a reggeli szendvicsét nagy gonddal, hétmagvas zsomléből sok zöldséggel, ha a suliban kakaós csigára cseréli el. Az én duci osztálytársam nem volt beíratva menzára, hogy ne zsíros kenyeret tízóraizzon cukros teával, mégis azt tízóraizott, mert elkunyerálta attól, aki nem ette meg. Ennyi.

6-os

A mi családunkban mindenki vékony, az unokahúgom mégis kövér, pedig a család példát mutat, senkitől se lát zabálást hányingerig, nassolást, éjszakai evést, gyorskaját sose eszik, mert falun az nincs. A kislány 10 éves, még nem érti, miért nem jó ő így, ahogy van. Ismeri az egészséges életmód fontosságát, tudja,mit kellene ennie és mit nem. el is tudja mondani, de alkalmazni nem. Lelkiismeret-furdalás nélkül repetázik a menzán a kedvenceiből, megy a kajacsere ezerrel. Semmit nem ér, ha otthon nincs édesség,ha a barátnőnél, akivel játszik, mindig van keksz, csoki, csipsz és anyukája kólával kínálja őket. Sokszor van, h az egészséges szendvics úgy jön haza délután a dobozában, érintetlenül. Fogalmam nincs mit evett helyette. Szép dolog a példamutatás, hasznos is, de csak akkor ha a gyerek példát akar venni, mert mondjuk tetszeni akar egy fiúnak vagy elege lett a csúfolásból. Ha nem akar, lehetsz te Rubint Réka, a fitneszlédi is akár, nem fogod érdekelni.