Ez normális? Szinte félek a rossz jegyektől.

pfff... te szegény

az iskola nem minden

megvan még valahol anyukád bizonyítványa?

nem lehet hogy ő valami takarítónő vagy ilyesmi?

mert akkor előfordulhat h nem szeretné hogy te is valam ilyesmi legyél.lehet h egy pár év mulva megfogod köszönni:) csak beszéld meg vele hogy ez már kicsit sok.és a 4-gyes néha néha belefér.

Gondold át az érveidet, hogy miért ne piszkáljon annyit a jegyeid miatt, ültesd le, hogy te most komolyan akarsz vele beszélni és mondd el neki a problémádat, nyugodt, nem hisztizős, normális hangon.

Amúgy csak elárulnám neked, megnyugtatásként, ezt fel ne hozd anyukádnak ;) de a világ nagyon nem a 6. osztályban kezdődik. Ha előre tekintesz, a 8.os bizonyítványod fog a középiskolába számítani és a 11-12.es évvégi pedig az érettséginél. Minden mást valóban magadnak! tanulsz, azért, hogy tehess idővel egy jó érettségit, amivel bejuthatsz államilag támogatott egyetre vagy főiskolára (azért állami, hogy ne kelljen félévente többszázezret a szüleidnek fizetni, hogy te tanulhass). További lelki megnyugtatás, hogy ha valamit mégse tanulsz meg általánosban (pl. töriből vagy fizikából), gimiben mindent gyakorlatilag előről elkezenek részletesebben megtanítani, nem maradsz le semmiről tényleg! Pár négyes ilyenkor még messsze nem a világ vége, ezt anyukáddal is majd értesd meg (hangsúlyozom, tényleg ne evvel, a mit megnyugtatásnak szántam :)) mert ő is azt szeretné, hogy jól tanulj most és így a későbbiekben is, de nem lehetsz örökké 5ös tanuló, csak egyre több és több erőfeszítéssel, amihez egy idő után sem ereje, sem kedve nincs az embernek, ilyenkor kell visszafogni a dolgot. A 4es is szép jegy, ha csak ennyi tellet. Bocsi, kicsit terjengősre sikerült :)

Hihetetlen, de anyukám pontosan ezzel a szöveggel jött egész életemben! Döbbenetes uezt mástól is hallani, ennyi év után! Szegénykém, nagyon együtt érzek veled!

Lövésem sincs hogyan lehetne erről anyukádat leszoktatni (bár tudtam volna a receptet). Esetleg mond el neki a sztorimat. 33 éves vagyok egy rakat diplomával és nyelvvizsgával a hátam mögött, mégsem vagyok képes érvényesülni, normális beosztást, korrekt fizetést elérni. Hogy miért? Mert azóta is rettegek a rossz jegyektől. Güzülök, túlórázok, hajtok az elismerésért, kiver a veríték minden apró hibától, véletlen elírástól, nem merem elmondani a véleményem, sokszor gondolkodni sem merek, nehogy hibázzak. Na pont így is kezelnek a munkahelyemen... Váltani? Ekkora kockázatot fel nem vállalnék, nehogy "rossz jegyet kapjak" egy állásinterjún, megkritizálnak, talán nem vesznek fel, és egyébként is, mennyi kudarc érhet egy új munkahelyen! Uh tök fölöslegesen végeztem el jelessel a sok iskolát, nincs önbizalmam, kerülöm a kockázatot, a konfliktust, nem merem felvállalni a véleményemet, nehogy kudarc érjen. Szóval anyunak sikerült igazi zombit nevelni egy amúgy értelmes emberpalántából. Tudom hogy a jó szándék vezérelte, de pont az ellenkezőjét érte el vele.

Ezeket hallva hátha megérti anyukád, hogy egy hiba nem halálos bűn, hogy egy becsúszott rossz jegy (már ha a 4-es az...) 12 évesen nem vágja el az ember karrierjét, sőt 14 és 18 évesen sem, és hogy a nagybetűs életben a talpraesett, magabiztos, kockáztatni és hibázni merő emberek érvényesülnek jobban. Aki nem tanul meg hibázni, azt sem tanulja meg, hogyan hozzon rendbe dolgokat, hogyan másszon ki kedvezőtlen helyzetekből, hogyan legyen életrevaló. Egy életen át hajt majd a "jó jegyekért", ahelyett hogy önmagáért tenne valamit.

Remélem sikerrel jársz!