Baj, ha nem akarok felnőni?

ja, az idő sajnos ilyen

felnőttnek lenni meg annyira tényleg nem jó

mintha csak magamat hallanám..:)

sokszor szeretném megállítani az időt, sokszor eszembe jut, hogy nem igaz, miért nem maradhatok örökre 17 éves.

Sokszor eszembe jutnak a régi gyerekkori szomszédaink stb.. :) És megijedek, ha arra gondolok, hogy már nem kell egy teljes év ahhoz, hogy 18 éves legyek...talán az én szerencsém az, hogy nekem +1 évig tart a gimi, így még van időm felnőni kicsit a fősulihoz meg a nagybetűs élethez..

Nem akarok felnőtt lenni...de azt hiszem az a legjobb, ha nem törjük ezen túl sokat a fejünket, az idő így is úgyis múlik, inkább élvezzük ezeket a még félig-gyerek éveket.

pont ma vagyok 18...

és visszaakarok menni kábé 3évet :D :(

Lehet hogy nem értek ehhez, de azért megpróbálom ;D Szerintem mondjuk tök jó, hogy 3 évvel ezelőtt játszottál, mert én most vagyok 11, és eléggé koravén egy pár oszt társam O______O Hajfestés, felnőttes cuccok, műkörmök, rúzs, szemfesték Ááá, hányok tőlük :S Amúgy szerintem még ne félj a gyerekkor elmúlásától... 3 év, addig még sok van vissza. Nem baj, ha gyerekes vagy, legyél önmagad :)...

Na jó, ez kicsit furcsa tanács volt egy: 11/L-tól de:

11/L (:

szia, teljesen igazad van, a ygerekkor a legjobb! ezt 30 évesen visszatekintve mondhatom neked. nincs veled semmi baj, sőt, sokkal okosabb vagy a kortársaidnál, és rájöttél, hogy az ember lényege nem a robotolás, a felnőtt lét, hanem a gyermeki lét, amikor még rácsodálkozik a dolgokra, amikor mindent felnagyít a fantáziája. Egy gyerek el tud játszani egy bottal, egy kaviccsal, és bárminek képzelheti. egy felnőtt észre sem vesz egy botot, egy kavicsot. mert elvesztette gyermeki szemét. és ez nagyon rossz. az ilyen felnőtt nem tud szívből örülni semminek, nem tud igazán évezni semmit. csak az hajtja, hogy anyagi javakat halmozzon fel.

és igen, ahogy öregszik az ember, egyre gyorsabban megy az idő. most ez a fél év, 7 hónap ha viszanézek, mintha 2 hónap lett volna, iszonyú hamar elment...és gondolom ez még jobban fel fog gyorsulni.

azzal sajnos nincs mit tenni, hogy öregszel, felnősz....ez az élet rendje. az viszont rajtad múlik, hogy megőrzöd -e magadat olyannak, amilyen most vagy. persze ez 100%-ban nem is lehetséges, mert az élet alakítja az embert, aki felnő, az felnőtt lesz, és kész. de a gyermeki énedet, a kíváncsiságot a világ iránt megőrizheted magadban, és akkor örök életedben gyermek maradhatsz (jó értelemben). :))

Én most vagyok 21, és kegyetlenül hiányzik a 10-12 év körüli időszak... :/ Én is sokszor szeretnék újra gyerek lenni, fára mászni, társasozni, nyáron vízipisztoly csatákat vívni tesómmal, sokszor szeretném, ha a sulin kívül más dolgom nem lenne és elintéznének helyettem mindent, szeretném, ha nem kéne egy 14 vizsgából álló vizsgaidőszakot áttanulnom úgy, hogy mellette dolgozom is minden hétköznap, szeretném, ha a családom még mindig a megszokott "négyes felállásban" együtt lenne, nem úgy, hogy én az egyik nagyvárosban tanulok, bátyám a másikban, és jó ha havonta látjuk egymást...

Ugyanakkor ha visszamehetnék az időben, és újra gyerek lehetnék, sok minden hiányozna a mostani életemből. Elsősorban hiányozna a szerelmem. Igaz hogy gyerekkorban is lehetnek kamaszszerelmek, de az igazi szerelem érzése, amit mélyen átérzel és több szinten van jelen az életedben, az gyerekkorban még nem meglelhető. És én ezt a szerelmet, ezt az igazi társat magam mellől nem adnám vissza.

Hiányozna az is, hogy saját pénzem legyen, saját keresetem, és én tudjam beosztani, hogy nyaralásra költöm, ruhákra, vagy esetleg spórolok egy autóra.

Ha már autó, hiányozna a vezetés, ami legalább olyan jó móka, mint gyerekkori játékaim többsége ;)

Hiányozna az egyetem, mert az a legjobb oktatási intézmény, ahova valaha jártam. Általános sulit utáltam, mert sokszor féltem és szorongtam, középsuliban a tantárgyak nagy része abszolút nem érdekelt, és túl kötöttnek éreztem - egyetemen viszont jóformán szabad vagy, azt tanulod, ami érdekel, nagyobb a motiváció, hasonló érdeklődési körű emberekkel találkozol...

Hiányozna az, hogy a suli ideje alatt nem a szüleim házában élek, hanem két nagyon jó barátnőmmel egy albérletben. Nagyon jó ez így, hogy bármikor hazamehetek, otthon töltök sok hétvégét, és a teljes nyári szünetet, de mégis független vagyok és nem ellenőriz senki.

Én sem járok buliba, nem cigizek, nem iszok, de hiányozna a baráti köröm, akikkel ha úgy adódik, hajnali 2-kor ülünk össze spontán beszélgetni, és nem szól senki, hogy kapcsoljuk már le a villanyt. :) Hiányozna, hogy saját programjaim legyenek a barátaimmal, több naposak is, külföldön is, a szülők felügyelete nélkül.

Bocsi a hosszú válaszért, csak éreztettem, hogy minden korban tudsz találni jó dolgokat. :) Igazi felnőttként (mert én még nem tartom magam annak 21 évesen) a szép dolgok közé tartozhat (természetesen) a család, gyerekek, egy sikeres karrier, élvezhető munka, egy szép ház... Nem olyan szar az élet! :)

én most vagyok úgy hogy úristen még csak most kezdtem a középsulit és már 11.es vagyok..és most múltam 17. és ha nem késtem volna egy évet az oviban már érettségiznem kéne..és annyira hihetetlenül gyorsan telik az idő. tegnap arra keltem fel hogy én akarok földrajzból érettségizni?:O és nagyon félelmetes hogy a 10. is milyen gyorsan eltelt és mindjárt vége az egész középsulinak aztán meg egyetem vagy főiskola..

17/L

én még csak 13 vagyok,de már most sajnálom,hogy nemsokára 14 és személyi meg ilyenek.

szerintem ha megtalálod azt a munkát amit igazán szeretsz,akkor el tudod fogadni,hogy felnőtt lettél.

én is ezt fogom tenni és szerintem akkor meg tudok barátkozni a gondolattal és a ténnyel:D

13/L