Hogy segíthetnék neki?

nem hiszem, hogy az apukája tolakodásnak vennék, biztos örülne, ha tudná, hogy van aki így aggódik a gyerekéért.

Szegény lány!!!! Legyetek nagyon megértők vele és szerintem nyugodtan hívd fel az apukáját, érdeklődj kedvesen. Nem fogja tolakodásnak venni. Remélem hamarosan jobban lesz, habár ez sokáig eltarthat :( Hány évesek vagytok egyébként?

Most 15 éves vagyok,és 6 éves voltam,amikor az Anyukám meghalt.Azóta minden este sírok,ezt lehetetlen feldolgozni.:'(

Nekem a szemem láttára halt meg Édesanyám. Öngyilkos lett. Reggel mikor felkeltem az élettelen testét találtam a konyhában. Előző este beszélgettünk. Az utolsó szavai azok voltak, hogy nagyon szeret. Hagyott egy búcsú levelet azt még mindig őrzőm. Teljesen összetörtem. Nem értetem, hogy miért hagyott itt. Magamat okoltam, hogy miért nem keltem fel hamarabb...talán akkor még mindig élne. Akkor voltam 17 éves. Se erőm sem kedvem nem volt emberek közé mennem. Egy olyan terhet akasztott a nyakamba melynek a súlyát én sem bírtam. Hisz a kishúgomat (5 éves volt akkor)szinte teljesen egyedül kellett felnevelnem. Apám pedig éjjel-nappal dolgozott, hogy mindent megtudjon adni nekünk. Szóval megtörtem és én is az öngyilkosságba akartam menekülni... Szerencsére apám időben rám talált. Rá 7 évre apukám is meghalt.(Most vagyok 27 éves.) Ő sajnos egy üzemi baleset során vesztette életét. Én pedig ott maradtam 24 évesen árván, kisemmizve a 12 éves húgommal. Az elmúlt 10 év szörnyű volt. Én egyenesbe jöttem rátaláltam a férjemre és most a közös babánkat várjuk (és persze neveljük a kishúgomat is). Valóban nehéz ez az időszak és ezt soha nem fogja elfelejteni de az idő enyhíteni fogja a fájdalmat. Meg kell tanulnia ezzel élni és próbálni koncentrálni a jövőre! Most nagyon de nagyon fogjátok a kezét!!