Aggódom 15 éves lányom miatt. Hogyan segíthetnék neki?

Vidd el szakemberhez sürgősen. Bocs, mert nem bántásnak szánom, de mindez nagyon betegesen hangzik, nem annyira megterhelő egy gimnázium, hogy ne lehessen kikapcsolódni mellette és állandóan a könyvekbe bújva éljen. Most a barátaival nem megy sehova ("tnaulnom kell" - borzasztó gáz kifogás ebben a korban, én inkább írtam volna egy gyengébb dolgozatot, minthogy egy szülinapot kihagyjak... egy jegy nem számít).

Viszont később ebből sok baja lehet, teljesen antiszociálissá válhat, elmarja maga mellől a barátait, közösségben szorongani fog és soha soha nem lesz elégedett önmagával... Így elég szomorú jövő vár rá...

Szó sincs arról, hogy dobjon félre mindent, de ez a görcsös önmagának történő megfelelni akarás már azt az érzést kelti, hogy komolyabb problémák is húzódhatnak a háttérben, ami miatt nem képes a kisebb kudarcokat feldolgozni... Szó sincs arról, hogy a ti hibátok, de vaami miatt ilyen lett, de evvel csak tönkre fogja tenni magát szépen lassan.

Biztos hogy vannak ilyen személyiségek, akik mindenkinek és mindennek meg akarnak felelni, és ez ilyen mértékben már nem túl jó, és biztos hogy segíteni kell neki, ahogy te is látod. Nekem az jutott eszembe, hogy ha úgyis annyira kedveli a tanárait, hogy meg akar felelni nekik, velük kéne beszélni, hogy ők, vagy valaki olyan közülük, akit kimondottan szeret a lányod, ő beszéljen vele erről.

Vagy az iskolában is van esetleg pszicológus, neki talán könnyebben megnyílna, mint egy vadidegennek.

Mivel te már beszéltél vele erről, többször is és nem lett foganatja, így inkább valaki külső embernek kéne hatnia rá, mégha azt is gondolod, hogy nehezen nyílna meg neki.

Kimondottan ellenzem pszichológus bevonását. Mondom ezt pszichológusként. Ennek súlyos következményei lehetnek, átfordulhat az egész a lányodban. Az a problémája, hogy fél attól, hogy nem elég jó - ha pszichológushoz küldik, akkor: Nem, Elég, Jó.

A lányod egy felelősen gondolkodó ember, a maximalizmus pedig nem betegség, csupán nem a középúton kezeli ezt a törekvést.

Valahogyan, valamilyen inkább szerencsés mint szerencsétlen együttállás folytán - talán látta mások kudarcát és megrémült tőle - kialakult benne ez a maximalizmus. Ha ezt enyhíteni akarod, állj melléje azokban a problémákban, amelyeket ő problémának, rémisztő helyzetnek él meg:

4-est kapott? Öleld át, mondd hogy ő mindent megtett, és hogy nagyszerű tanuló, minden rendben lesz.

Ötödjére is nekifut az ismétlésnek, mikor elsőre is perfekt volt? Nyugtasd meg, ismerd el, hogy milyen jól tanul, kérdezd meg, segíthetsz-e valamiben.

Nem bírja elviselni, hogy "még mindig nem tökéletes"? Állj mellé, érezz együtt vele, bíztasd hogy már így is nagyszerű, de NE akard megváltoztatni. Csak állj mellé, enyhíts a terhén, akkor erősebb lesz, ha erősebb lesz, kevésbé lesz stresszes, ha kevésbé lesz stresszes, kevésbé lesz maximalista. Itt most az egyetlen, aki változtathat ezen a kicsit eltúlzott felelősségérzeten és teljesítménykényszeren, az ő maga. És így tudsz segíteni abban, hogy ő képes legyen kezelni ezt az egyfajta pszichózist. (Ez kb. annyira pszichózis, mint a szerelem. Az, de nem rossz értelemben. Ő most egy soha be nem teljesülő szerelmet él meg, elvonatkoztatott pszichológiai értelemben.)

És légy türelmes. Csak értsd meg őt, érezz együtt vele, állj melléje, és lassacskán csökkenni fog az a stressz és nyomásérzet, ami ehhez az eltúlzott törekvést fenntartja és jelenleg folyamatosan erősíti, egyre nehezebben elviselhetően. Ne mondd, hogy túlhajtja magát, ne mondd hogy túl sokat tanul - erre csak ő maga jöhet rá, és akkor helyesen fogja kezelni. Ki fog robbanni belőle egy csomó stressz, akkor is állj majd mellette, nyugtasd meg, de ettől le tud majd ereszteni, kitisztul az agya ahogy mondani szoktuk.

Könnyen meglehet, hogy a lányodnak OCD-je van.

(angolul Obsessive-Compulsive Disorder) vagyis kényszerzavar.

Ismétlődő dolgokat hajtanak végre, pl van aki 30szor meg kell, hogy mossa a kezét, mert ha csak 29-szer mosné meg, még piszkosnak találná.

Ha a lányoddal is ez a helyzet, nem árt szakemberhez fordulni. Ez egy trauma hatására alakulhat ki.

A jó jegyekhez rögeszmésen ragaszkodik, bár ez nem lenne alapjából baj, de nem tudja magát elengedni. Deritsétek ki, hogy mi okozta nála ezt!

Lehet iskolai nyomás hatása is, vagy családi, személyes problémák!

Nem kell kétségbeesni, a pszichológus segit :)

Jó reggelt :)

23 éves nő vagyok, és nagyon is jól tudom, hogy min megy keresztül a kedves lánya.

Nálam is hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy én a tanulás mellett még hangszeren játszottam és verseny szinten sportoltam is. Ez azt jelentette, hogy tinikoromban gyakorlatilag sosem aludtam 4-6 óránál többet. Nem is kell mondanom, hogy ennek milyen súlyos következményei lettek... :(

Egész fiatalom - 14 évesen - már annyira nem bírtam elviselni a nyomást (és itt kitérnék arra, hogy a szüleim sosem kényszerítettek, nem vártak el tőlem semmit, én magam "kínoztam" magamat)és anorexiás lettem. Ez komoly veszély, mivel a megfelelési kényszer egyik kivetülése lehet.

Barátaim soha nem voltak, most sincsenek. Az edzőm meg a fia volt az egyetlen társaságom egészen egyetemig. Mind a mai napig nem találom meg a hangot az emberekkel, egész magányosan élek. (ez persze nem azt jelenti, hogy az Ön lányával is ez lesz :) )

Ez az egész helyzet addig fokozódott, hogy államvizsga után pár hónappal, a mesterszak első féléves vizsgaidőszakában ideg összeroppanást kaptam. (mert természetesen tiszta 5-ösre kellett ám lediplomázni). Valamint mindenféle gyomorproblémám alakult ki a sok idegeskedéstől.

Akkor végre elmentem pszichiáterhez, azóta gyógyszeres kezelés alatt állok, és ez segít. Sajnos a fizikai problémákkal nem tudtak mit tenni, a gyomrom úgy tönkrement, hogy szinte semmit sem ehetek meg, mert mindentől megy a hasam.

Na, ezt az egészet azért írtam le, hogy lássa Kedves Kérdező, hogy milyen komoly probléma ez, és milyen súlyos következményei lehetnek. Ha zárkózott a lánya, akkor is azt javaslom, hogy tessék elvinni szakemberhez, egész biztos segíteni fog. :) Remélem minden jóra fordul. :)