Nálam van a hiba? 42 éves anyuka vagyok,13 éves kamaszlánnyal, és néha ugy érzem nem birok vele.

Én egy 13 éves lány vagyok, 13 éves barátokkal akik 13 éves fejjel mesélik el nekem a 13 éves kori problémáikat, pl olyanokat mint amilyeneket a kérdező írt csak a másik oldalról nézve. Szoktam olyan könyveket is olvasni amiket pszichológusok írtak (pl Vekerdy Tamás, Ranschburg Jenő) és pont olyan helyzetekről szólnak, mint amilyenben a kérdező és a lánya is van. Szóval az egyik szemszögből már nagyon jól ismerem a szituációt, és azért olvastam el a kérdést meg a válaszokat, mert kíváncsi vagyok, hogyan néz ki a dolog a másik szemszögből. Érdekes, hogy titeket ez egyáltalán nem érdekel. A kérdező nem tud mit kezdeni a gyereke viselkedésével, nem is érti, tanácsot kér. Segíteni akar neki egy 13 éves fiú, tudna is segíteni, hiszen abban a világban él amiről ti panaszkodtok, hogy nem értitek és rögtön azt a választ kapja, hogy "Amúgy olyan vicces hogy egy 13 éves gyerek oszt észt hogy kell nevelni egy 13 éves gyereket..." . Szerintem elfelejtettetek valami elég fontos dolgot. Vagyis inkább a legfontosabbat: a kislányt akiről a kérés szólt. Ha nem érdekel mit mond egy gyerek mert "ugyan mit tudhatna ez a kölyök" akkor miért várod el hogy a gyereket érdekelje amit te mondasz neki?

Egyébként a többi válaszra reagálva:

"meg kéne beszélni a lányoddal a dolgokat ,hogy mégis mi a baja veled ,miért ilyen? Mond neki ,hogy legyen őszinte"

:D Most komolyan azt várod hogy elmondja neked az összes bánatát, megígéri, hogy szót fogad, abbahagyja a csavargást és mostantól ha valami gondja lesz neked fogja elmesélni és nem a barátainak, csak azért mert te azt kérted, hogy legyen őszinte? Valószínűbb, hogy így fog lezajlani:

- Mi a baj kislányom

- Semmi

- Ugyan már látom én, hogy baj van. Miért vagy ilyen? Velem van a gond?

- Tényleg nincs semmi bajom

- Legyél már őszinte velem én vagyok az anyukád, tudod hogy bennem megbízhatsz

- Hagyjál már békén.

Ha az a cél, hogy hozzád forduljon, ha bajba kerül, bízzon benned és hallgasson rád, az csak úgy fog menni, ha KISGYEREK KORÁBAN kialakul köztetek a kölcsönös bizalom.

Nem hiszem, hogy ezt a kölcsönös bizalmat pótolni lehet azzal, hogy elveszed a telefonját, ettől még nem fog szót fogadni, csak rákényszerül, hogy a barátait kérje meg, hogy adják oda egy percre a telefonjukat.

Ez csak az én véleményem, nem kell rá hallgatnod. Itt egy link egy előadáshoz a kamaszkorról, amit Vekerdy Tamás tart, egy olyan pszichológus, akit én nagyon tisztelek és velem ellentétben tényleg ért hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=S29W64tkQBk

11-es.

Te egy értelmes 13 éves vagy. Létezel egyáltalán? :D