Mit kezdhetnék anyukámmal? Hogy fogadtassam el vele a barátomat?
Sziasztok!
Nem értem miért kezel anyukám úgy, mint egy óvodást, mikor már 17 éves vagyok. Én vagyok a családban a legkisebb, és még mindig nem értik, hogy jövőre 18 leszek. Semelyik barátomat nem bírják. Mindenkiben találnak valami hibát. Pedig tényleg nem vagyok rossz lány. 3 havonta, ha egyszer elmegyek bulizni az is olyan, hogy haverokkal filmezünk. Részeg sem voltam még sosem. Jól tanulok, egyetemre is szeretnék menni. Most van barátom. Az első. Nagyon szeretem. Vele konkrétan az a probléma, hogy fiatalabb nálam pár hónappal, és autószerelő suliba jár, tehát nem elég jó nekem, és "túl zöld, mit akarsz tőle?" És még meg se mondtam neki, hogy járunk, csak célozgattam. Semmi ilyesmiről nem merek vele beszélni. Nem értem miért kell velem így viselkedni. Nem bírom ezt a nyomást már magamon. Mit tehetnék?
A barátodról simán beszélhetnek ezt-azt, hiszen el sem mondtad, hogy jártok, így gondolom be sem mutattad. Ilyenkor könnyebben ítélkeznek, úgyhogy most rajtad áll, mi lesz a következő lépés. Vagy bemutatod, vagy nem mered, és csak hallgathatod a szüleidet...
Első körben én magam is őszinte lennék a szüleimhez, és ez már egy alap arra, hogy ők is eszerint álljanak hozzád.
Ha elmondod, hogy szereted, jól érzed vele magad, és otthon bemutatod, talán alakul a helyzet. Ha megismerik, talán nem lesz "túl zöld".
Amúgy meg féltenek. Tudom, idegesítő, de ez most az a kor, amikor te már nagy akarsz lenni, ők meg ég kicsinek látnak. Ebben meg megannyi konfliktus-lehetőség van...
Csak túl kell élni, pár év az egész. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!