Mit szeretnek a fiatalok annyira a tetoválásban?

Talán őket kellene erről megkérdezned, nem? :)

Ami engem illet: nagyon régóta vágytam én is egy tetoválásra, de csak a gyerekeim születése után érett valós elhatározássá bennem, hogy konkrétan mit is akarok és lett olyan mélységű apropója, aminél fontosabbat én a magam számára nem tudok és nem is akarok találni.

Sokadik nekifutásra sikerült letisztáznom (magamnak terveztem) és a 30. szülinapomra csináltattam meg.

Nyilván aki erre ránéz, az nem tudja a számomra fontos mélyebb jelentéstartalmat, de nekem ez nem is fontos. Magamnak csináltattam, nem másoknak :)

A következő tetkóm még csak tervben van, az viszont már egyértelműen a külsőségről fog szólni, a férjem biztos, hogy imádni fogja (szerintem minden egészséges hímnemű számára hergelő minta lesz).

A fájdalomküszöböm amúgy meglehetősen magas, a mintám csukló belső oldalán van, állítólag az nagyon érzékeny, nekem kb a kellemetlen-kategóriába esett a felvarrása, nem mondanám fájdalomnak, pláne nem húdehahó nagy fájdalomnak... ez nyilván mindenkinél más, mint ahogy a gyógyulás is, nekem hipp-hopp rendbe jött a bőr.

Vannak szép tetoválások, ez tény, de ezzel sokan nem tudják hogy a bőrüket teszik tönkre, és az egész életükbe rajtuk marad.

Barátnőmnek is volt egy ilyen mániája amikor mindent megadott volna azért hogy tetoválása lehessen, már már gyűjtögetett is rá, meg az anyját fűzte, amikor 18 lett akkor mondták neki hogy akkor csináltasson, de végül nem ment bele, mert akkor ismertem meg őt és mondtam neki hogy jól gondolja át, mert bármi is legye az ha megunja ami biztos hogy megfogja unni akkor azt nem szedi le onnan senki úgy hogy ne maradjon nyoma. Ez mellett nagyon szép a bőre tényleg gyönyörű, és mondtam hogy kár lenne ezért tönkretenni, mert tönkre fogja. Ekkor döntött úgy hogy nem.

Persze utána megint volt egy olyan mániája hogy csináltassunk közös tetkót, hogy egy szív alakba megy neki az én nevem nekem pedig az övé, igen ám de az én bőröm annyira pocsék plusz a fém allergia, hogy rögtön tönkremenne az egész bőröm, és lehet hogy a varrás után leszáradt volna az egész vagy lekapartam volna magam.

Aztán ez is abba maradt, és örülök is ennek, mert találtunk ugyanerre a módszerre egy teljesen más megoldást.

elég divat lett mostanság, de nekem mindig is bejöttek a tetkók. manapság nem igaz hogy nem lehet leszedni, lézerrel simán eltüntetik nyom nélkül, mondjuk elég drága. nekem egy star warsos tetkóm van, de nem feltűnő helyen és imádom:D

amiért sokan szeretik a divaton kívül: az önkifejezés egy formája.

Önkifejezés, önmegvalósítás, és nekem egy kicsit a végletesség. Azt érzem általa, hogy mos tmár van stabil pontom, ami megmásíthatatlan. Ez a stabil pont nem a tetoválásom, félreértés ne essék, csak azon keresztül fizikailag is megnyilvánul. Az olyan mélységekben való magamratalálás, amit már nem lehet semmissé vagy mássá tenni, ami végérvényesen én vagyok. Számomra ez jelenik meg a bal lapockámon lévő rajzban. Másoknak ez csak egy szép minta, esetleg azt gondolják, hogy divat és tetszés, szimpla figyelemfelkeltés, és hiszik, hogy megbánom. Én nem tartok ettől, nem tartottam egy másodpercre sem, ha pedig ez történne is, Én bánnám, Engem zavarna, senki másra nem hat, nem tartozik, tehát úgy gondolom, nem sok köze van hozzá a világnak.

És a végére, ami miatt számítok némi atrocitásra;

15/L

Lehet, hogy neked nem tetszik,és undorítónak találod, de biztos, hogy van olyan dolog, ami neked tetszik és én tartom undorítónak.

Nekem egyelőre nincs tetoválásom, de számomra az önkifejezést, illetve az emlékezést jelenti. Én a macskám fejét szeretném magamra tetováltatni (mivel ezt sosem fogom megbánni), a 17. születésnapomra. Így mindig emlékezni fogok rá, akkor is, ha már nem lesz velem.

16/L